AZ ÉN PÉNZEM

A jó adós nem kap olcsóbban hitelt, sőt a túl sok hitele miatt egyáltalán nem kap kölcsönt.

Éveken át azt hallgathattuk a bankoktól, hogy a pozitív adóslista milyen jó lesz nekünk, ügyfeleknek, mert a jól fizető adósra nem kell ráterhelni annak a kockázatnak az árát, amit egy rosszabb adós jelent. Tehát a jó adós olcsóbban juthat hitelhez. Nos, a pozitív adóslista három hónapja elindult, a jó adósnak azonban nincs olcsóbb hitel. De ne legyünk igazságtalanok. A rendszer még friss, a bankok érvelése szerint különben is csak középtávon (értsd: 3-5 év) ígérték a kedvezőbb kölcsönt a jó ügyfeleknek. Magyarul várhatunk még, egyszer hátha…

Én egyébként soha egy pillanatig sem hittem a bankok érvelésének. Ennek egyszerű oka van: ha akartak volna, eddig is adhattak volna olcsóbb hitelt a jó adósoknak, még ha nem is volt teljes nyilvántartásuk ezekről az emberekről. A bankoknak ugyanis sok információjuk van rólunk. Évtizedek óta vezetjük valahol a számlánkat, fizetjük a hitelünket, használjuk a banki termékeket. Persze nem egy banknál, így más banknál végzett tevékenységünkről eddig nem volt adatuk. De ahol hitelt vettünk fel már korábban is, vagy ahol a folyószámlánkat vezettük, ott bizony szinte minden látszott. És hogy miért nem kaptunk olcsóbban hitelt? Egyértelműen a verseny hiánya miatt. Mert verseny az volt 2004-2008 között, de csak a devizahitelek terén. Az meg  teljesen esztelen volt a mindenáron való növekedés jegyében. Ott nem számított a hitelmúlt és az sem, hogy tudom-e majd fizetni a kölcsönt. Ha számított volna, nem adtak volna hitelt úgy, hogy a nem legális jövedelmeket is figyelembe vették. Ez utóbbiak a válsággal az egyik pillanatról a másikra párologtak el, sőt a legális jövedelmek egy része is. Ha számított volna bármi is, nem adtak volna jövedelemigazolás nélkül kölcsönt, és nem lehetett volna önerő nélkül, vagy 90 százalékig hitelből megvenni a lakást, és 100 százalékig hitelből megvenni az autót.

Mert ma az is kiderül a pozitív adóslistáról, hogy épp emiatt nem jutnak hitelhez még a jó adósok sem. Hiába hiszi magáról valaki, hogy ő a bankok álma, hiszen rendben törleszt mindent, még a fizetése is elég magas, kiderül, hogy túlságosan el van adósodva a jövedelméhez képest. Nem hogy újabb hitelt nem vehet fel, de amit már fizet, azt sem kellett volna megkapnia. Van, aki szerint éppen az az előnye a rendszernek, hogy nem engedi a túlzott eladósodást, és ha korábban működött volna, megelőzhető lett volna, hogy most nyakig csücsüljünk az adósságban. Bárki bármit mond, ezt tudták annak idején is a bankok. Igaz, hogy szigorodtak a hitelezés szabályai, de egy normálisan működő banknak ezt annak idején is fel kellett mérnie, hogy túl sok a teher az adósnak. Nem véletlenül öntötték a halasztott tőketörlesztéses kölcsönöket a piacra. Ez az a hitel, ahol az ügyfél például öt évig csak kamatot fizet, és öt év után kezdi el törleszteni a tőkét. Sok devizahiteles rémálma ez jelenleg. Ugyanis öt év elteltével megugrik a havi részlet. Ezt akkor hogyan gondolták?

Valójában a bankok azért szorgalmazták a pozitív adóslistát, mert mindegyik a legjobb ügyfélkörre hajtott. Azt gondolták, létezik az „A” és „B” kategóriás ügyfélkör (ne áltassuk magunkat, mi a C, D és E kategóriába tartozunk) akit meg szeretnének szerezni maguknak. Csakhogy jött a válság, és most az derült ki számukra, hogy az ügyfelek krémje nem létezik Magyarországon. Vagy olyan kevesen vannak, hogy nem jelentenek tételt. Marad tehát az átlagügyfél, és nekik bizony nem jár olcsóbb hitel. Hiába reménykedünk tehát, jó adósként nem hogy nem kapunk olcsóbb hitelt, de még a rossz adósok okozta veszteséget is mi fizetjük. (Benne van az MNB stabilitási jelentésében is.)

És mi hozhat változást? Csak a verseny és az ügyfelek tudatos választása. Ez közhelynek tűnhet, de mégsem az. Nem árt eszünkbe vésni: ha nem vesszük fel a drága hitelt, ha körbenézünk a piacon, ha kiválasztjuk a megfelelő szolgáltatót, ha otthagyjuk a drága bankot, na, majd akkor lesz változás.

A bankárok gondolkodása ugyanis az: ha valaki elég ostoba a drága hitelhez, azt kell neki kínálni. Sok-sok évvel ezelőtt, egy háttérbeszélgetésen, ahol két nagybank vezérigazgatója vett részt, és épp a pozitív adóslista melletti szokásos érvüket mondták el, megkérdeztem: a saját ügyfeleiknek miért nem adnak olcsóbb hitelt? Miért kell például egy személyi hitelért 30 százalékos teljes hiteldíj mutatót fizetni, vagy áruhitelt miért nem adnak neki olcsóbban, ha a banknak jó ügyfele? A válasz az volt: maga biztos nem vesz fel ilyen drága hitelt, de a többség igen. 

Ha tetszett a cikk, lájkoljon és kövessen minket a Facebookon, ahol további érdekességeket, részleteket talál. 

Az állampapíroknál az éven túli lejárat hozama tegnap zuhant (ha akár csak haladgatnak a tárgyalások az IMF-fel akkor vége lehet a jó betéti ajánlatoknak). Az adósok terhét manapság meghatározó pénzpiaci kamatok is csordogálnak lefelé. (Bár ezt egyelőre közel sem olyan viharosan teszik.) A hathavi bubor jelenleg éves mélypontján van. A legmagasabb szintnél 0,66 százalékponttal áll alacsonyabban.

Ilyen körülmények között egészen döbbenetes, hogy akad bank, amelyik a „forrásköltségek kedvezőtlen változása” indoklással növeli meglévő adósai terhét. A Raiffeisen péntektől 0,59 százalékponttal drágít (ez már nem is az első az idén), az FHB június 18-ától hajtott végre fél százalékpontos emelést. Mindez eltörpül azonban az AXA mellett. A bank július elsejétől a forinthiteleseknél általában 1,32 százalékponttal, az euró alapú kölcsönt felvetteknél pedig két teljes százalékponttal emelte a kamatot. A frankban eladósodottaknál ez 1,25-1,75 százalékpontos. Mint egyik olvasónk jelezte: a kezdeti 455 frankos törlesztője már eddig 620-re emelkedett, most azonban 747 frank lett – 10,25 százalékos kamat mellett.

Nincs okuk azoknak sem örömre, akiknél a kamatperiódus miatt még nem érvényesíthetők az új kondíciók. Az AXA ugyanis már most közzétette, hogy augusztus elsejétől és szeptember elsejétől is emeli a kamatokat. Ráadásul egyre nagyobb mértékben. Az őszi menetben már 3,15 százalékpontos drágítás is akad. A nemzetközi kamatkörnyezet mellett a magyar országkockázati felár alakulása sem adhat magyarázatot mostanában arra, miért is kellene többet kinyögniük havonta az adósoknak.

Megpróbáltuk megtudakolni a pénzügyi felügyelettől, hogy vajon az állítólag igen szigorú szabályozás mellett mitől is lehetne mégis elfogadható a durva drágítás. Választ egyelőre nem kaptunk. Mi kitaláltunk, hogy alighanem arról van szó, hogy a bankok igyekeznek nagyjából egyensúlyba hozni betéteik és hiteleik arányát. Ennek érdekében magasabb betéti kamatokkal csábítják a megtakarítókat, a másik oldalról viszont mintha igyekeznének elűzni az adósokat. Manapság viszont igazán tárt karokkal nem várják szinte sehol azokat, akik elmenekülnének bankjuk pofátlansága elől.

A régebbi adósok terheinek alakulását amúgy meglehetősen nehéz nyomon követni. Például az Erste 143 oldalon keresztül taglalja, hogy a különböző időpontokban felvett különböző konstrukcióknál milyen kamatokat alkalmaz. A Budapest Bank ezt „csak” 38 oldalon teszi. A talán leginkább összehasonlítható hiteleket kínáló FHB-nál (a többségnél a fantázianevek, a kamatfizetés módja és hasonlók miatt kockázatosnak tartottuk az összevetést) jól látszik, mennyire nem mindegy, hogy valaki mikor adósodott el.

A 2007. július 9-e előtt folyósított svájci frank alapú kölcsönök kamata ugyanis az emelés után 5,75 százalék. Aki azonban csak 2008 augusztusától adósodott el (pedig ő még nem tudhatta, milyen pokoli válság jön) 8,29 százalékos kamatot fizet.

Ezek után fogalmam sincs, vajon a felügyelet, a kormány milyen átláthatóságról, szigorú banki szabályozottságról beszél?

Nagymértékben függ a banktól, hogy a bedőlt devizahiteles a kölcsön forintra váltása után képes lesz-e fizetni a törlesztőrészletet. Kétszeres a különbség a kamatokban, de az adós nem tud bankot váltani. A jövője tehát attól függ, jó bankot választott-e évekkel ezelőtt.

 A bank túszaivá váltak a bedőlt devizahitelesek. Esélyük sincs a megoldásra, ha rossz bankot választottak évekkel ezelőtt. A jövőjük ugyanis nemcsak rajtuk múlik. A forintosítás – azaz a devizahitelek forintra váltása, majd a tartozás negyedének elengedése után az új forinthitel fizetése – akkor lehet sikeres, ha a bank valós alternatívát kínál. Felmértük a hiteleket, és döbbenetes különbségekkel találkoztunk.

Május 15-ig kellett jelentkezniük a bankjuknál azoknak a devizahiteleseknek (csakis jelzáloghiteleseknek), akik tavaly szeptember 30-án már legalább 78 ezer forinttal több, mint 90 napon túl tartoztak, és ez a tartozás azóta is folyamatosan fennáll. (A részletekről korábban itt írtunk.) A tartozást a május 15. és jún. 15. közötti MNB középárfolyam átlagán (ezt jogszabály írja el) váltják forintra. Épp a kormány késlekedése miatt lett ez a 30 nap kijelölve az átváltás árfolyamának meghatározására, és jelenleg úgy tűnik, sikerült a lehető legrosszabb időszakot megtalálni. Svájci frankhitel esetében 248,55 forinton, euró alapú kölcsönnél 298,55 forinton, míg japán jenes kölcsönnél 2,9939 forinton számolják át a devizában fennálló tartozását a bedőlt hiteleseknek

A bankok augusztus végéig szerződnek az ügyfelekkel. A tartozást átváltják, a negyedét elengedik, és a fennmaradó kölcsönt ettől kezdve forintban fizeti az ügyfél. Ez egyébként svájci frankos hitel esetében a gyakorlatban azt jelenti, mintha 186,4 forinton váltanák át a kölcsönt. (A 25 százalék elengedése miatt.)

Na, és akkor most jön a lényeg: a devizahiteles, akit elvileg ezzel a forintosítással mentenének, valamilyen okból nem tudta fizetni a hitelét:lehetett ez a munkahely elvesztése, a részletek kamatemelés és árfolyamváltozás miatti megugrása, stb. A forinthitelt akkor tudja majd csak fizetni, ha ennek a terheit vállalni tudja. Márpedig a bank olyan hitelt sóz rá, amilyet akar, ezt ugyanis már „elfelejtették” a törvényben szabályozni. Márpedig a kamatokban hatalmasak a különbségek. A Budapest Banknál például a kamat megegyezik a 6 havi BUBOR-ral (Budapesti Bankközi Kamatláb), erre semmilyen felárat nem tesz rá a bank, így a legolcsóbb ajánlatot adja az ügyfeleknek. A kondíciós listájában így 7,44 százalék szerepel. Az MKB-nál viszont 15,5 és közel 17 százalékos kamatozású hitele barátinak már igazán nem nevezhető, de kérdéses, hogy az OTP 12,84-14,14 százalékos kamatozású kölcsöne esetében az ügyfelek fizetni tudják-e majd a hitelt. Találhatunk ennél valamivel olcsóbb hiteleket is, és vannak bankok, amelyek lehetővé teszik, hogy néhány évig alacsonyabb részletet fizessen az ügyfél. Ilyen a CIB és a K&H is. Ezek persze átmenetileg könnyítést jelentenek, de ezekkel a magas kamatokkal szépen halmozódik a tartozás.

A bedőlt hiteles pedig nem tud váltani. Nem hagyhatja ott a 16 százalékos kamatozású hitelt egy 7,44 százalékosért, mert sajnos rossz adósnak számít. Mivel hosszú ideje nem törlesztett, a KHR adatbázisában szerepel (régi nevén BAR-lista). Más bank tehát nem is fogad be tőle hitelkérelmet. Ki van szolgáltatva a bankjának, így az annyit kér tőle, amennyit nem szégyell. És mint látható, a bankok nagyobb része nem szégyenlős.

Május 15-ig kérhetik a törleszteni nem tudó devizahitelesek, hogy a bankjuk váltsa forintra a tartozásukat, és annak negyedét engedje el. Sokan nem is kaptak értesítést, ettől függetlenül bejelenthetik bankjuknak a forintosításra az igényt.

Akár kapott valaki értesítést a bankjától, akár nem, most rohanjon a fiókba bejelenteni a forintosítási igényét. A határidő ugyanis május 15-én, azaz kedden lejár. Utána késő bánat, lecsúszott erről a lehetőségről.

Kik kérhetik?

- Jelzálog alapú devizahitelesek. (Ez lehet lakáscélú, de szabadfelhasználású is.)

- Akik már tavaly szeptember végén 90 napon túli hátralékban voltak legalább 78 ezer forinttal, és a csúszás azóta is fennáll.

- A hitelt a bank még nem mondta fel.

- A fedezetként szereplő ingatlanok összértéke nem haladhatja meg a 20 millió forintot.

A jogszabály szerint az adósok kölcsönét a bankok forintra váltják majd a 2012. május 15. és június 15. közötti jegybanki középárfolyam átlagán, és a tartozás 25 százalékát elengedik. Ehhez azonban az adósnak május 15-ig írásban kell nyilatkoznia arról, hogy a késedelembe esésének oka a fizetőképességében beállott jelentős, igazolható romlás volt. Igazolni úgy tűnik, semmit nem kell, elég a nyilatkozat.

A gond az, hogy mint korábban is beszámoltunk róla, a bankoknak április 15-ig kellett volna értesíteniük az adósokat, akik jogosultak a forintosításra, azonban olvasóink jelzései alapján sokan nem kapták meg a levelet. „Biztos nem jogosultak rá” – hangzott erre a kérdésre a válasz az egyik banknál, de nekünk – és az adósnak is – meggyőződésünk, hogy jogszabály szerint jár neki a lehetőség. Mindebből egy következtetést vonhattunk csak le – mivel több olvasónk sem kapott értesítést -, hogy oltári nagy kupleráj van egyes helyeken.

A banknak azt kellene megvizsgálnia, hogy mennyire is értékelték a bedőlt adós ingatlanát annak idején. És valószínűleg itt a bökkenő. Mert kellene az értékbecslő papírja, amit (ha már nem éltek a modern kor vívmányával, és nem szkennelték be), úgy tűnik, nem találnak.

Éppen ezért csak azt tudjuk javasolni, hogy aki azt gondolja, hogy belefér a jogszabályba, banki értesítés nélkül is rohanjon kérvényt benyújtani.

Mire jó az egész?

Értem én, hogy sokan csalódottak, és azt gondolják, hogy nem érdemes ezt a procedúrát végigjátszani, mert ha a hitelt forintra váltják, még úgy is nőhet a törlesztőrészlet, hogy a negyedét elengedi a bank. Nyilván nem lehet ez jó megoldás minden a törlesztésével megcsúszott devizahitelesnek, de tízezereknek valamit segíthet. Ezért leírnék néhány érvet a forintosítás mellett, amin érdemes elgondolkodni.

Ha valaki 10 millió forint hitelt felvett, érthetően csalódott, ha több millió forint törlesztése után a tartozása most 14 millió forint. Ha ennek negyedét elengedik, akkor is 10,5 milliós marad a tartozása. De ha tartósan nem tud fizetni, akár már egy évnyi részlettel lemaradt, akkor nem valószínű, hogy a közeljövőben helyrerázódik anyagilag annyira, hogy rendezze ezt a hitelét. Tehát nem fizet továbbra sem, mire a hitelt előbb-utóbb felmondja a bank, és a lakását néhány év múlva elviszik a feje fölül. Feltehetően úgy adják majd el az ingatlant, hogy még ezután is többmilliós tartozása marad. Innentől kezdve semmi nem lehet a nevén, különben élete végéig üldözik a tartozás behajtásáért. (Erről már itt írtunk.)

Vagy forintosítja a hitelt, amin ugyebár tényleg elszenvedi most az árfolyamveszteséget (de ki a fene hiszi itt ma ebben az országban, hogy valaha is visszatérhet a 150 forintos svájci frank árfolyam?), és elengedik neki a tartozás negyedét. Ez valójában olyan, mintha 180 forinton végtörlesztene!

Igaz, hogy egy iszonyú drága forinthitelt kap a nyakába (ez egyébként nem is minden banknál igaz), amit feltehetően ismét nem fog tudni fizetni, de azzal, hogy a tartozás nagysága forintban mérve is csökken, lehetővé válhat, hogy eladja a lakását, és tiszta lappal, tartozások nélkül, esetleg némi megmaradt pénzzel folytassa az életét.

Tavaly ősszel körülbelül 140 ezer 90 napon túl tartozó jelzáloghiteles adós volt. Az MNB szerint legfeljebb 60 százalékuk felel meg a feltételeknek, de a felmondott hitelek és feltehetően magas forint törlesztőrészletek miatt csak 20-30 százalékuk élhet a forintosítással. Ez durván 30-40 ezer embert jelent.

Mi azt gondoljuk, sokaknak megadja a lehetőséget a forintosítás arra, hogy valami kiutat találjanak a teljesen kilátástalan helyzetből.

Áprilistól olcsóbbak lettek a hitelkártyák, de csak az újak. A pénztárcádban csücsülőt ideje lecserélni, de a legjobb, ha teljesen megszabadulsz tőle.

A hitelkártya akkor jó üzlet neked, ha sok-sok pénzed van, nem érdekes, hányszor és mennyit költesz vele, vissza tudod fizetni minden hónapban az összes költést, és nagyon fegyelmezetten vissza is fizeted. Ellenkező esetben szabadulj meg tőle, mert csak a bank jár jól, te pedig fülig eladósodsz. Ha viszont ragaszkodsz a kis plasztiklaphoz, akkor sürgősen cseréld újra. Áprilistól ugyanis olcsóbb lett, de jellemzően csak az újonnan igényelt kártyák ára kedvezőbb.

Életbe lépett ugyanis a hitelplafon szabályozás, ami azt jelenti, hogy a magasabb kockázatú kölcsönök esetében (ilyen a hitelkártya is) nem lehet több a thm (teljes hiteldíj mutató), mint a jegybanki alapkamat plusz 39 százalékpont. Ez pedig jelenleg 46 százalékot jelent. A hitelkártyák többsége még ennél a brutális árnál is drágább, ezért változtatni kellett a bankoknak a kondíciókon. Mindezt úgy tették, hogy a pénztárcákban tartott, összesen mintegy 1,2 millió hitelkártya ára nem lett kevesebb. Csakis az április 1. után igényelt bankkártyák díjára vonatkozik az árcsökkenés. Ebből pedig az következik, hogy az évfordulókor érdemes visszaadni a mostani hitelkártyát és újat igényelni, hiszen annak ára kedvezőbb lesz a mostaninál. (Kivétel a Citibank, nála ugyanis a régi ügyfeleknek olcsóbb a hitelkártya.) Az éves kártyadíjat ugyanis már előre levonta a bank egy évre, így ha évforduló előtt válunk meg a plasztiklaptól, akkor sem kapjuk vissza a díj egy részét.

Amikor pedig eljön az évforduló, és a váltáshoz úgyis visszafizetünk minden adósságot, érdemes átgondolni, hogy tényleg szükségünk van-e hitelkártyára. Hiszen ha a pénzügyek terén biztonságban szeretnénk érezni magunkat, akkor legalább 4-6 hónapnyi megélhetéshez szükséges megtakarítással kellene rendelkeznünk. Márpedig a hitelkártyás költés (amit utólag fizetünk ki) valójában nem egy hónap megtakarítást, hanem egy hónap lemaradást jelent, amit le kéne dolgozni. Tehát mindenképp nehezíti a pénzügyi helyzetet. Ráadásul még az új, olcsóbb hitelkártyák is nagyon sokba kerülnek, így ha valaki nem tudja a hitelkártyás költést minden hónapban visszafizetni, akkor a legdrágább hitelek egyikében ül a 40 százalék feletti thm-mel.

Nagy gondot jelenthet az is, hogy a hitelkártya vásárlásra ösztönöz. Nem érzékeli az ember, hogy fogy a pénze, mert nem lesz kevesebb a bankszámláján vagy a pénztárcájában, csak a havi elszámoláskor látható, mennyi az összes költés. Le a kalappal az előtt a fegyelmezett hitelkártya használó előtt, aki naponta felírja az összes fizetést, és egy fillérrel sem költ többet annál, mint egyébként tenné, ha készpénzzel fizetne, beosztva a havi jövedelmét.

Akinél ez nem jelent problémát, mert nem gond, bármennyit költ is, annak javaslom a használatát. A többieket viszont óvatosságra intem. Ugyanis nagyon könnyen bele lehet csúszni abba, hogy többet költünk, mint amennyit megengedhetünk magunknak. A Központi Hitelinformációs Rendszerben (KHR) - leánykori nevén BAR-lista - nyilvántartott rossz adósok száma december végén 849 ezer volt. Ők 1,56 millió darab szerződést nem teljesítettek, azaz átlagosan csaknem 2 hitelt nem fizettek. Ezeknek a tartozásoknak a legnagyobb része fogyasztási kölcsönöket jelent, ezeken belül igen nagy a hitelkártyás tartozások aránya.