A nyaralók kiadása mindig is a feketezóna határán billegett. A kilencvenes évek végén rászállt az adóhivatal, az idegenforgalmi területek önkormányzata a zugvendégfogadásra. Fel is háborodott mindenki. Még hogy adót is???!! A területeket járó revizorok az ellenségességgel mit sem törődve írogatták a hétvégi házaknál álló autók rendszámait, és vetették össze a tulajdonoséval. Azután mintha más szelek fújtak volna. Eltűntek az ellenőrök, csak a zimmerferis nepperek hemzsegtek, akik igyekeztek összefogdosni a szállás kereső külföldieket.  Mára ők is eltűntek. A hivatalos statisztikák és hazai szállásközvetítők sirámai szerint a külföldiekkel együtt.

A Balatonnál nyaralva azonban egészen mást érzékeltünk. A strandokon, éttermekben és áruházakban talán minden korábbinál bábelibbek lettek a hangok. Utánaeredtünk, mi is lehet ennek az ellentmondásnak az oka.

Első érdeklődéseinkre jöttek a szokásos válaszok: az üdülési csekk, de különösen most a SZÉP-kártya nagyon jót tett a piacnak, ömlenek a tóhoz a belföldiek, a külföldiek pedig sajna nem jönnek. Osztrákok még csak-csak érkeznek, de németek egyáltalán nem. Hja, a válság… blablabla. Nem adtuk fel, így végül kiderítettük, mi is valójában a helyzet.

Külföldiek igenis vannak (ezt egyébként bárki láthatja, aki a magyar tengernél pihen), csak éppen egészen másként kerülnek az országba. Ma ugyanis már neves nemzetközi dán és német szállásközvetítő irodák uralják a piacot. A tulajdonosokkal közvetlenül állapodnak meg, így a rajtuk keresztül érkezők nem szerepelnek a helyi idegenforgalmi statisztikákban. Felhívtuk az egyik céget, ahol magunk is meggyőződhettünk arról, ha a felmérésük (a minőségre, az általuk kifelé adott információk pontosságára természetesen kínosan ügyelnek) megfelelő eredménnyel zárul, akkor magánszámlánkra euróban juthatunk a bérleti díjhoz. Egy kétszobás nyaralóért egy hétre (ennyi egy „turnus”) akár 840 euró is bezsebelhető így.  Adómentesen.

Tájékozódásunk alapján úgy tűnik, nem is vállal nagy kockázatot, aki így adja ki nyaralóját. Csak a besúgókra kell ügyelnie. Például ha a szomszéd gyereke focilabdával berúgja az ablakot, nem tanácsos fejszét lengetve jelezni, mennyire rosszat is tett, ordítva követelni a fűnyíró elhallgattatását csendespihenőre hivatkozva… és hasonlók. A saját használatú nyaralóból is bármikor lehet ugyanis kiadandó. (Főleg akkor, ha így még devizához is könnyedén juthat valaki.)

A NAV-nál mindenesetre az ellenőrzéseket firtató kérdésünkre megtudtuk: jellemzően közérdekű bejelentésekre indulnak az ilyen típusú vizsgálatok. Közérdekű bejelentés alapján pedig egy (!) adószámmal nem rendelkező magánszemélyt vontak helyszíni ellenőrzés alá Veszprém megyében, aki szobát adott ki idegenforgalmi szezonban. (Ők tájékoztattak minket így.)

A helyi szállásközvetítő piac egyébként az elmúlt években felaprózódott. A korábban meghatározó szereplők kivonultak vagy háttérbe szorultak. A kisebbeket zavarják ugyan a külföldi (nem éppen azonos feltételekkel ringbe szállt) konkurensek, de eddig nem tudtak semmit elérni. Pedig állítólag a Nemzetgazdasági Minisztériumnak is jelezték a problémát. Az adóhatósághoz nyilván nem akarnak fordulni. Ahogy az egyik irodában elmondták: aki ilyent tenne ebben az országban, örökre kiírná magát a piacról. Márpedig a tulajdonosok sokszor több vasat is tartanak a tűzben: például, ha nincs más lehetőség, még legálisan is hajlandóak szerződni.