AZ ÉN PÉNZEM

Sok olyan levelet kaptunk, amelyben a hitelkeret kéretlen emelését panaszolták. Ennél azonban durvább történet is akad. Az egyik ügyfélre 2010 elején tukmáltak rá egy hitelkártyát Magam is kaptam olyan levelet, hogy örömmel értesít a pénzintézet, megítéltek nekem XX ezer forint kölcsönt, mellékelik is a plasztikot, amit csak aktiválni kell. Én dühösen kivágtam az egészet a szemétbe, történetünk hőse azonban aktivált. Hátha jó lesz még valamire ez a keret! Azután nem csinált semmit, nem költött, nem használta a kártyát. Mivel nem is zaklatták, úgy gondolta, hogy minden a legnagyobb rendben van. Tavaly tavasszal azután elkezdtek érkezni a díjbekérő levelek. A bank több ezer forintot követelt, erre gyorsan megszűntette az egészet. Vagy legalábbis azt hitte.

A bank ugyanis nem adta fel. Sorozatosan újabb és újabb büntetőkamattal, késedelmi díjjal terhelte a számláját, havonta 2-3 levelet küldött. Süket fülekre talált minden panasz vagy kifogás. Sőt, miközben az elmaradás miatt egyre fenyegetőbb volt a fellépés, nagy boldogan kiküldtek egy újabb kártyát. Végül a már tényleg megdühödött zaklatott a pénzügyi felügyelethez fordult, és csak a Békéltető Tanács „nyomására” sikerült megszabadulni a kártyától. A szolgáltató – mint a határozatból kiderült – vicces módon vállalta: a továbbiakban a szerződéssel kapcsolatosan postai küldeményt nem küld ügyfelének, és őt egyéb módon sem keresi.

A bankok lehajolnak a néhány ezer forintokért is. Sok kicsi sokra megy. Egy kis díj, némi büntetés, az ügyfél pedig fizet, csak záruljon már le az egész. Emlékszem, micsoda tortúrát járattak velem, amikor meg akartam szabadulni az egyik bankszámlámtól. A számlamegszűntetés háromnegyed óráig tartott, és akkor is alighanem csak azért zárult le, mert közben lejárt az ügyintéző munkaideje. A legszebb azonban az volt az egészben, hogy amikor kértem, hogy az egyenleget vezessék át a másik banknál már megnyitott számlámra, ezt ezer forintra kerekítve tették meg.

Érdeklődtem, mi a csuda történt a többi pénzzel, mire a banktisztviselő holmi költségeket emlegetett. De hiszen azt már korábban levonták! Erre a bankos (!) lesajnálóan rám nézett: „Hogy lehet ennyire kicsinyes!”  Ez a számla azonban legalább megszűnt. Máshonnan ugyanis még évek múlva is küldözgettek olyan leveleket, amelyekben a havi díjat követelték. Pedig írásban, személyesen és telefonon is jeleztem a megszűntetést.

Sokszor bíznak a pénzintézetek abban, hogy (volt) ügyfelük ijedten fizet. Édesanyámat – amikor rábeszéltem, hogy bankot váltson – hat lóval kellett visszatartanom ettől. Már több ilyen procedúrán átesve, előre szóltam neki, hogy ha a leváltott banktól jön fizetési felszólítás, nekem szóljon, nehogy rohanjon befizetni. Jött, szólt, telefonáltam. Azután megint jött, de akkor anyukám már elkezdett engem győzködni: Ő mégis inkább kifizeti. Megtiltottam. Még kétszer került sor ezt követően ilyen beszélgetésre.

Kérjük, küld el nekünk emailban, ha szintén megpróbáltak csapdába ejteni, vagy megfejni! A jobb történeteket (ha hozzájárulsz) megírjuk.

Ajándék lónak igenis nézd a fogát, mert utána te viszed fogorvoshoz…

Korábban megszokhattuk, hogy a bankok olyan hiteleket sóznak az ügyfelekre, amelyekre semmi szükségük, de azt hittük, ennek a divatnak befellegzett. Nos, mégsem. Első pillantásra remek folyószámlahitelt kínál az egyikük, persze csak annak, akinek egyébként is rendesen jön a pénz a számlájára. Azonban vigyázat! Ha egyszer engedünk az unszolásnak, és mi is igénylünk ilyen kölcsönt, könnyen úgy járhatunk, ahogy történetünk szereplője éppen ezen a héten.

Eddig 150 ezer forintos hitelkeret tartozott a számlájához, de azt vette észre, hogy hirtelen 300 ezer forinttal több lett a pénze. Felhívta a bankját, ahol közölték vele: örömmel tudatják, hogy ő annyira kiváló ügyfél (értsd: használja a hitelkeretet, amire kamatot fizet, de azt szépen vissza is fizeti hónapról hónapra, mert mindig érkezik pénz a számlájára), hogy megemelték a keretét, összesen 450 ezer forintra.

Arra az apróságra, hogy történetünk hőse nem kérte ezt az emelést, frappáns választ adtak. A bank küldött egy levelet, amelyben értesítették a hitelkeret emeléséről. Ebben az állt, hogy ha nem kéri, akkor neki kell x napon belül jeleznie, különben a keret automatikusan megnő. Az ügyfél – aki nem emlékezett ilyen levélre - szerint ez a szerződés egyoldalú módosítása, és ő ebbe nem egyezett bele. Nem akart ekkora keretet, éppen azért, nehogy túlzottan eladósodjon. De a bank kötötte az ebet a karóhoz (ha már az állathasonlatoknál tartunk): ez a keret él, ennyi van és kész.

Mégis, mennyibe kerül ez nekem?- kérdezte az ügyfél. Ekkor derült ki, hogy korábbi, 150 ezer forintos hitelkeretének az éves díja 3 ezer forint volt, az „ajándékba” kapott, megnövelt hitelkeretnek pedig 9 ezer forint. Persze ha nem tetszik, módosíthatja a szerződését a bankfiókban – 2400 forintért.

Várjuk a hasonló történeteket az olvaso@azenpenzem.hu címre.

Október 3-án startoló www.azenpenzem.hu portálunk alapvetően a pénzügyi szolgáltatásokkal foglalkozik, de minden, a zsebünket érintő kérdés helyet kap majd. Éppen az ilyen esetekre keressük a megoldásokat. Tanácsainkkal szeretnénk segíteni az olvasókat.