A forinthitelesek között is egyre többen akadnak, akik nem tudják fizetni a törlesztőrészletüket. Míg a devizahitelesek „megmentésére” több, ilyen-olyan megoldás is született, a forinthitelesek - ebben a tekintetben - másodrangú állampolgárok.

 A forinthiteleknél is nő azoknak a száma, akik nem tudnak törleszteni – derül ki a felügyelet legfrissebb jelentéséből. Ami persze nem csoda, hiszen a lakáshitelek kamata kezd az egekbe szökni. Miközben a hivatalos, állami kommunikáció folyamatosan azt állítja középpontba, hogy megmenti a devizahiteleseket (mindannyiunk pénzéből – teszem hozzá én), arról már nem igazán hallani, hogy a forinthiteleseknek is egyre nagyobb gondot okoz a törlesztés. (Az ingatlanhitelek 4-5 százaléka dől be, a fogyasztási kölcsönök közül pedig minden negyedik bukik.)

Ráadásul az is világosan kiderül, hogy az úgynevezett banki segítő programok is kevésbé hatásosak. Hiába kap ugyanis valaki haladékot egy-két évig a havi részletek csökkentésével, a hitel kamata olyan brutálisan megnőtt, hogy ugyanolyan gondot okoz a kifizetése, mint a devizahiteleseknek a részletek emelkedése.

Mert mi lett volna, ha – játsszunk el a gondolattal – nem a szabadságharcos utat követi kormányunk? Két évvel ezelőtt – a kételkedőknek javaslom a Magyar Nemzeti Bank honlapját - a svájci frank 185 forint körül mozgott. Nagyjából tehát azon a szinten, amin a végtörlesztést, az árfolyamrögzítést és a forintosítást meglépték. Az eurót 275 forint körül adták-vették. Aztán, amint megjelentek a teljesen újszerű, tankönyvekben még nem látott csodamódszerek, szépen elkezdett gyengülni a nemzeti devizánk. (Most jut eszembe: lehet, hogy a forint így szabadságharcol.) Mindezt rohamtempóban tette. Egy-két hónap alatt a svájci frank árfolyama a 200 forintos, majd év végére a 220 forintos szint fölé került. A tavalyi év is igen jól sikeredett neki, hiszen nyáron már tesztelte a 230-240 es szinteket, és a végtörlesztés bejelentése után nem nagyon láttuk 240 alatt. (Ne is beszéljünk a mostanában egyre többször felbukkanó 250 forint fölötti svájci frank árakról.)

Ezzel csak az volt a baj, hogy azemberek hatalmas része devizahitelekben csücsült, így a választók azt érezhették – nyilván teljesen tévesen -, hogy kormányuk rossz úton jár. Nosza, jött az ötlet: forintosítsuk a hiteleket! Jött tehát a végtörlesztés. Íme, a PSZÁF legfrissebb jelentéséből néhány adat: „Az ügyfelek a 2011. szeptember 30-i 5.611 milliárd Ft-os jelzálog-fedezetű háztartási devizahitel-állomány több mint 24 százalékát végtörlesztették kedvezményes árfolyamon, és ezáltal mintegy negyedével csökkent a háztartások jelzálog alapú deviza kitettsége. A program során a végtörlesztő devizahitel adósok összesen mintegy 370 milliárd forint tőketartozás-elengedésben részesültek, ami ügyfelenként átlagosan 2,186 millió Ft tartozás- elengedést jelent.”

Pontosan ezzel az elengedett 370 milliárd forinttal nőtt meg tehát először ennek a 170 ezer családnak a tartozása a kormány unortodox gazdaságpolitikája miatt, amit aztán nagyvonalúan elengedett nekik ugyanez a kormány. Csakhogy a cechet nem ő fizette, hanem a bankok, és az összes többi hitelfelvevő.

Végtörleszteni zsebből azok tudtak, akik valójában nem is szorultak semmilyen állami segítségre. A kétharmadu zsebből fizetett. Többen is megírták már, hogy a saját köreiken belül ki mennyit nyert a bulin. Akiknek nem volt pénzük, azok kénytelenek voltak forinthitelt felvenni. Csakhogy közben a forinthitelek kamata – éppen a forint árfolyamának gyengülése és még külön a végtörlesztés okozta veszteségek ellensúlyozása miatt is - elkezdett emelkedni. Így nőtt a 9,5 százalék körüli hitelár (thm) 12 százalék fölé az ingatlanhiteleknél. Nemcsak a kiváltó hitelek drágultak, de minden lakáshitel ára megemelkedett. Szívtak azok, akik hitelből végtörlesztettek. (Hallottunk olyan adósról, aki 18 százalékos thm-mel kapott csak kiváltó hitelt.) És nagyon rossz helyzetbe kerülnek azok is, akik eddig is forinthitelt fizettek, mert az ő kölcsönük ára is emelkedik. Egyre többet fizetnek tehát a forinthitelesek, egyre többen dőlnek be közülük is.

Lehet szidni a bankokat, mert a piaci viszonyoknak megfelelően reagálnak. Ha nem így tennének viszont, egy filléremet sem tartanám a bankban. És ezt nem ajánlanám másnak sem.