Öröm, ha valamit elcsenhetnek, semmiért sem akarnak fizetni – értük mégis veszkődnek a bankok.

Friss diplomásként egy ötcsillagos szállodában dolgoztam, ahol amikor jelentették, hogy az elnöki lakosztály lakója ezt-azt elcsomagolt, kétségbeesetten telefonáltam a recepciósoknak. Ők csak nevettek: ez az ilyen szintű szobák árába bele van kalkulálva. Azért amikor egy vendég egy eredeti festményt pakolt utazópoggyászába, azt „valami tévedés történhetett” megjegyzés kíséretében csak visszakérték. A minibár teljes készlete, a fürdőköpenyek, hajszárítók és hasonlók azonban mehettek.

Mindenkik tudja, hogy a vagyonosok finoman szólva élire állítják a forintokat (van erre jobb kifejezés, de azt most mellőzném). Ezt több ismerősömnél is volt módom megtapasztalni. A milliárdokat forgató egyik befektetőről köztudott, hogy ha valakit egy drága étterembe hív, jobb, ha az illető jól feltölti a számláját. Ö ugyanis valahogy minden iratát, tárcáját otthon felejti. Az anyagi érvágás mellett további szenvedés, hogy ennek okáról még egy hosszú és képzeletgazdag történetet is meg kell hallgatni.

A szupergazdagok persze a pénzügyeknél is a spórolásra hajtanak. Ahogy látom egyébként, néha egészen idióta módon. Kényesek például arra, hogy ne kelljen egyetlen fillér vagyonkezelési vagy számlavezetési díjat fizetni, arra viszont nem ügyelnek, hogy a tranzakciók után mit számítanak nekik fel. A vagyonosokkal foglakozó tanácsadók (privátbankárok) többsége mindenesetre sír. Magyarországon nehéz a szolgáltatóknak degeszre keresniük magukat (ne felejtsük el persze, hogy ezen a téren a gazdag a gazdaggal áll szemben, így mehet a verseny, ki kit tud jobban lefejni).

A panaszok ellenére lázas izgalom tört ki, amikor meglehetősen váratlanul kivonult az egyik legnevesebb privátbank a magyar piacról. A BNP Paribas-ról csak annyit – most már írhatom, úgysincsenek jelen –, ha nagyon sok-sok pénzem lenne (sajna, ez egyáltalán nem fenyeget), én is hozzájuk vittem volna. A franciáktól végül – mint azt már bejelentették – az Erste szerezte meg az ügyfeleket és pénzüket. Legalábbis részben.

Az ujjongó bejelentésben ugyanis arról nem ejtettek szót, hogy időközben már „elpárolgott” ötven fő 16 milliárd forintja. Ennyivel többet tartottak ugyanis tavaly nyilván a BNP-nél, mint amit most az Erste átvett. A történetnek azonban egyáltalán nem biztos, hogy vége van. Kérdés ugyanis, hogy a finnyás vagyonosoknak mennyire tetszik majd új szolgáltatójuk. Ők pedig – szemben például a röghöz kötött devizahitelesekkel – könnyen továbbmozdulnak. Különbség persze az is, hogy az állítólag révükön csak igen alacsony jövedelmezőségre szert tevő privátbankok ebből a körből mindenkit tárt karokkal várnak.

Ha tetszett a cikk, lájkoljon és kövessen minket a Facebookon, ahol további érdekességeket, részleteket talál.