Azt a folyamatot nagyon jól ismeri mindenki, amikor a termelőtől olcsón vett gyümölcs a közvetítő hálózaton áthaladva méregdrágává válik, mire a fogyasztókhoz elér. A lakáshitelezésnél is rá lehet bukkanni hasonlóra, de ennek megértése már sokkal bonyolultabb. Vegyünk egy bankot, amely úgy ad hosszú távra kölcsönöket, hogy csak néhány hónapra tud biztosan betétet szerezni hozzá. Normális piaci körülmények között ez nem is jelenthet akkora gondot, de mostanában minden van itt, csak nem normál piaci környezet.

Az MNB már egy ideje szorgalmazza, hogy jelzálogleveket (amelyek hosszabb futamidejűek, és fedezetüket az így gyűjtött pénzzel hitelezett ingatlanok jelentik) ne csak speciális intézmények, hanem az ingatlanhitelezésben részt vevő bankok is kibocsáthassanak. Megszűntetnének tehát egy lépcsőfokot (most amelyik bank ilyen papírokkal szeretne pénzhez jutni, csak külön e célra létrehozott hitelintézettel tehetné). A jegybank ráadásul vállalná, hogy venne ezekből az értékpapírokból. (Ez is fontos, hiszen például a magánnyugdíjpénztári vagyon „államosításával” százmilliárd forintos kereslet esett ki a jelzáloglevelek piacáról.)

A gondolat elsőre nagyon vonzó. Simor András jegybankelnök szerint ezzel 0,5-0,8 százalékponttal lejjebb mehetnének a kamatok. Sok banknál gondolják úgy, hogy a lépés az egész jelzálogpiac fejlődését (így hosszabb távon a lakossági lakáshitelezést is) érdemben segíthetné. Nyilvánvaló persze, hogy nem mindenki tapsikol. Különösen nem nézi lelkesen ezt a tervet a piacon jelenleg tevékenykedő két, az FHB és az OTP fennhatósága alá tartozó jelzálogbank.  (Már csak azért sem, mert a torta amúgy is egyre kisebb. )

Érdemes kicsit visszatekinteni a múltba. Az elképzelés eredetileg az volt, hogy egyetlen állami jelzálogbank legyen. Azután – rossz nyelvek szerint a Fidesz számára tett gesztusokért cserében, az OTP vezér, Csányi Sándor közbenjárására – felszabadították ezt a piacot. Az FHB-t privatizálták, mellette pedig az OTP hozott létre ilyen bankot, ami meg is tudott kapaszkodni. A külön cég alapításának költségei miatt a kisebb szereplők nem sok eséllyel szálltak be (korábban egyetlen volt, amely megpróbálta, de végül elkullogott).

Nem véletlen tehát, hogy a kereskedelmi bankok nem sok reményt fűznek Simor kezdeményezéséhez. Már csak azért sem, mert – mint köztudott – az MNB és a kormány kapcsolata nem éppen felhőtlen. A jelzáloglevelek jelenlegi kibocsátóinál viszont alighanem éppen ennek fordítottja a helyzet.