Úgy tűnik, még mindig az össznépi csiki-csuki része a biztosítók átverése. Bár a Pénzügyi Békéltető Testület sokszor ad igazat a károsultaknak a biztosítóval szemben, azért az esetekből időnként kitűnik, valami nem stimmel a károkkal kapcsolatban. Csak bizonyítani nehéz az egészet.

Lehet, hogy a biztosítók sem lennének annyira szigorúak a kárfelmérésnél és kárkifizetésnél, és nem érezné azt az ügyfél, hogy - képletesen - egy kínvallatáson esik át, ha a biztosítóknak nem kellene a csalások leleplezésén munkálkodniuk. Becsületes ügyfélként persze sért a feltételezés, hogy a csalókkal egy kalap alá vesznek, de egy múlt heti eset elgondolkodtatott.

Egyik ismerősöm ugyanis azt mesélte, hogy gondok voltak a lakása riasztóberendezésével. Kijött a cég, amelyikhez be van kötve a riasztás, és mivel a műszaki problémát nem tudták megoldani, a riasztórendszer paneljének cseréjét javasolták. Cirka 30 ezer forint, erre lehet számítani – így hangzott a becslés. Majd a lehető legnagyobb természetességgel azt javasolták, hogy a legközelebbi vihar esetén jelentsék be, hogy villámcsapás érte a házat, tönkrement a panel, ők adnak számlát, IGAZOLJÁK a villámcsapás okozta kárt, és így a biztosító állja a beruházást.

A történet arra ösztönzött, hogy egy kicsit megértőbbé váljak a biztosítókkal szemben. (Persze csak egy kicsit.) Mivel a honlapunkat és a blogunkat is a hétköznapi embereknek, a pénzügyi terméket fogyasztóknak szánjuk, és nem a pénzügyi szolgáltatást nyújtóknak, ezért ennek szellemében írjuk cikkeinket is. Alapvető beállítottságunk is a fogyasztóvédelem. (Egyszer az egyik banki sajtós – akivel egyébként kedveljük egymást – azzal hívott fel egy vitriolos hangú cikkem után, hogy csak ennyit mondott: a májad, a májad! Igaza volt, tényleg jól esett megírnom, hogy a Gazdasági Versenyhivatal elmeszelte a bankot egy olyan ügy miatt, amiről már hónapokkal korábban folyamatosan azt írogattam, hogy versenytörvényt sért, és visszaél az ügyfelek kiszolgáltatottságával)

De vissza a biztosítókhoz. A Pénzügyi Békéltető Testület ismét pellengérre állította a Generalit, és éppen egy viharkáros ügy miatt. Ugyanis egy vihar után a biztosító a kár egy részét kifizette az ügyfélnek, egy másik részénél azonban arra hivatkozva nem akart téríteni, hogy egy évvel korábban ugyanazokra a károkra kért pénzt az ügyfél, és szerinte azokat nem javíttatta meg. Valójában tehát ismét az egy évvel korábbi vihar miatti kárra akart pénzt. A PBT arra jutott, hogy összehasonlítva a két vihar után, a kárfelvétel során készített fényképeket, részben megalapozott az ügyfél panasza. Így ajánlásában azt írta elő, hogy a tetőn elmozdult cserepek miatt az egyik szobában keletkezett kár helyreállításának költségét állapítsa meg a biztosító, és fizesse ki. A többi kárigényt azonban nem tartotta megalapozottnak. 

Az ajánlást olvasgatva erősen az volt az ember érzése, hogy itt a biztosítónak volt igaza. Legalábbis részben. Több olyan, korábbi eset is akadt, ahol az a gyanúm támadt, hogy a biztosító vagy azért nem akar fizetni, mert „büdös” neki az eset, vagy azért, mert az ügyfél már sokadszorra kért kárkifizetést. A Generali nevét egyébként más biztosítókkal ellentétben azért ismerhetjük meg, mert magasról tesz a PBT döntésére, és nem tesz eleget az ajánlásoknak.

Én személy szerint nem egészen értem a Generalit, mert rengeteg káresetet kifizet rendben, mégis az a néhány kap publicitást, amelyik már megjárta a PBT-t, és ahol a testület szerint az ügyfélnek volt igaza, mégsem fizet a biztosító. Kötheti az ebet a karóhoz, érezheti úgy, hogy az ügyfél átveri, de összességében nem hiszem, hogy megéri neki nem kifizetni azt a pár tízezer forintot. (Cserébe romlik az imázs.)

Persze ügyfélként nagyon mérges leszek, ha velem szórakozik a biztosító, mert túl sok a „furcsa” kár. Nem vagyok naiv, csalások, füllentések mindig lesznek. Emlékszem, hogy a kilencvenes években sokan sportot űztek abból, hogy az utasbiztosításukból fedezték a külföldi útjaikat. Csak egy kis macerát kellett kiállni, amikor a helyi rendőrségen bejelentést tettek (akik nyilván nem csináltak semmit), és máris benyújthatták azt a hatalmas kárlistát, amit az autóból loptak el. Ma már egyébként nem fizet a biztosító az autóból kilopott holmik után.

Az is sokáig divat volt (tán még ma is az), hogy ha valaki egy betörés után legalább az értéktárgyainak egy részét pótolni akarta, akkor a valós kár többszörösét kellett bediktálnia, hogy ehhez a pénzt megkapja. (Értem én, hogy egy hatéves tévé után nem jár az újkori ára, de hát hol kapok én hatéves tévét, ami olyan, mint az enyém volt. Mehetek újat venni, és fizethetem a nagy részét a zsebemből.)

Ma tehát folytatódik ez a társasjáték. Az ügyfelek egy része csal, a biztosító nyomoz, és időnként annak sem fizet, akinek kellene. Muszáj ezt tovább játszani? 


Ha tetszett a cikk, lájkoljon és kövessen minket a Facebookon, ahol további érdekességeket, részleteket talál.