AZ ÉN PÉNZEM

Zsarolással érték el a bankok, hogy drágább legyen a támogatott lakáshitel. Így persze a hasznuk is nagyobb.

Nem tudok osztozni a bankok örömében, és nem állok be az ugyancsak banki érdekek szerint, szócsőként működő blogok sorába. (Tessék kérem mindig megnézni, ki a blog vagy a honlap működtetője, milyenek a tulajdonosi összefüggések. Hiszen a szék határozza meg a tudatot. Ha nem találjuk, abból is érdekes következtetéseket vonhatunk le.) Nem fogom tehát dicsérgetni az új, támogatott lakáshitelt. Leginkább azért nem, mert az ügyfeleknek drágább lett a kölcsön, ráadásul 5 év múlva, amikor az állam már nem ad támogatást, az adós szépen ott csücsül majd egy drága hitelben.

Egy korábbi blogunkban, még tavasszal számoltunk be arról, hogy a bankok egyszerűen elszabotálják a szocpol és a támogatott lakáshitel nyújtását. A törvény szerint a támogatott lakáshitel kamata nem lehetett több, mint az éves, illetve az ötéves állampapírpiaci átlaghozam 3 százalékponttal növelt értéke. A bankok azonban kevesellték ezt a 3 százalékpontot. Ezért egyszerűen közölték a kormánnyal: bevezethet mindenféle otthonteremtési támogatást, adhat szocpolt és támogatott hitelt, ezt csak ők tudják továbbadni, nekik pedig nem kötelező ilyet nyújtani. És nem is fognak, hacsak nem adhatják drágábban a támogatott kölcsönt, mint a tavaly elfogadott törvényben áll.

Néhány hónapig folyt az iszapbirkózás. A kormány számára pedig egyértelművé vált: ezek bizony tényleg nem adják sem a szocpolt, sem a támogatott lakáshitelt. Vagy nem is szerződtek az állammal, vagy ha szerződtek is, a hitelt nem kínálták. Így a kormány belátta, ki van szolgáltatva nekik. Ha szeretné, hogy menjen a hitel, engednie kell. A bankok az állampapír hozamokat még 5 százalékponttal szerették volna megtoldani, de hogy ne úgy nézzen ki, mintha csak az ő akaratuk érvényesülne, a végén a képlet a következő lett: az éves vagy ötéves állampapírpiaci átlaghozam 130 százaléka plusz 3 százalékpont. (Ez egyébként a mostani magas hozamoknál magasabb kamatot eredményez, mint a bankok eredeti javaslata.) Az egyéves kamatperiódusú hiteleknél így 12,49 százalék lett a kamat. Mint látható, a piaci kamatok is ezen a szinten vannak, sőt ennél olcsóbbakat is találhatunk. A régi verzió szerint, amit ugyebár nem kínáltak a bankok, 10,3 százalék lett volna a kamat, ami már tényleg kedvező. Ezekből jön le 5 éven keresztül az évente csökkenő mértékű kamattámogatás.

Az új verzió szerint így az első évben egy kétgyerekes család, új lakás esetén 8,11 százalékos kamattal jut hitelhez. Míg a most eldobott, eredeti törvény szerint 5,92 százalék lett volna a kamat. Hát ezért nem tapsikolok!

A bankok hitelezési vezetői egyébként arra számítanak, hogy a lakáskölcsönöknél trendfordulót hoz a kamattámogatás beindulása. Én ezt nem tartom valószínűnek, bár biztos, hogy az eddigi semminél több hitelt fognak kihelyezni. Persze nem mindenki, hiszen most is kapható új lakáshoz még a szocikormány által 2009-ben bevezetett támogatott lakáshitel. És ezt sem nyújtja mindegyik bank. A legviccesebb pedig az egészben az, hogy a szigorú feltételek mellett is a szocikormány támogatott hitele sokkal kedvezőbb, mint ez az új tákolmány. (Igaz, erre az újra többen lesznek jogosultak.) Ráadásul a 2009-es hitel esetében 20 évig jár az állami kamattámogatás, nem csak 5 évig. És azt is alig kérte valaki. Akkor mitől is lenne most fellendülés? Hát persze, hogy semmitől. 

Az otthonteremtési programról és a konkrét számokról itt olvashat. 

A kormány alighanem rájött arra, hogy a hiteleseket segítő kamattámogatás uniós jóváhagyása nem születik meg gyorsan (esetleg a tockosok osztásával óvatosabban kellett volna bánni). Ezért az erről hozott rendelkezéseket kettéválasztotta.

Sajnos abban a körben, ahol leginkább várják a segítséget (a késedelmes jelzáloghitellel vagy felmondott kölcsönnel rendelkezők, a kisebb lakásba költözést választó hátralékos adósok, illetve a devizahitelüket forintra váltani szándékozó, megcsúszott adósok) továbbra is csak akkor kaphatnak kamattámogatást, ha az Európai Bizottság hozzájárul.

A többieknek azonban már életbe lépett a lehetőség. A megkötések nem túlzóak, a támogatás mértéke pedig kifejezetten vonzó. Ráadásul, bár csökkenő mértékben, de öt évre szól, ami azért már valami. Csodálatos – mondhatnánk, de nem a mai Magyarországon lennénk, ha itt be is fejezhetnénk az írást.

Arra, hogy a támogatáshoz energiatanúsítvány kell (mint a szocpolnál), már legyintünk. Ügyes a magyar, majd megoldja! (Ami a költséget illeti: már jelent meg olyan akciós lakáshitel, amelynek keretében – bizonyos feltételekkel és persze korlátozott összegig – ennek díját átvállalja a bank.) Az pedig nem újdonság, hogy ezt ahhoz köti a bank, hogy nála vezessen számlát a hitelfelvevő.

A valódi gond az, hogy (szintén a szocpolhoz hasonlóan) a bankoknak szerződniük kell az állammal, hogy ügyfeleik igénybe vehessék a támogatást. A hitelintézetek pedig (mint az látszik a szocpolnál), nem igazán rohannak tömegével ezt a bizonyos megállapodást aláírni. Most éppen a végtörlesztés lecsengetésével, az árfolyamgát előkészítésével bíbelődnek. Azután jön majd a nyakukba az áprilistól kötelező referenciakamat alkalmazása és a kamatplafon.

A bankok lelkesedését (amit azért alapvetően meghatároz az is, hogy egyáltalán nem akarnak hitelezni) csökkentheti az is, hogy a szerződés feltételeként korlátozzák az alkalmazható kamatot. Feltétel ugyanis, hogy az alkalmazott kamat kamatperiódustól függően az éves, illetve az ötéves állampapírpiaci átlaghozam 3 százalékponttal növelt értéke lehet. A tegnapi adatok alapján így a rövidebb periódusnál 10,5 százalékos, a hosszabbnál pedig 11,62 százalékos kamat jön ki. Persze az előírás nem ennyire egyszerű, átlagot ír elő, így lehet majd számolgatni. Volt ugyanis magasabb is kamat (reméljük, ez még egyszer nem következik be, de sajna nem is zárható ki), ami felfelé viszi az átlagot. Békeidőkben egyébként ezek a szintek kifejezetten arra sarkallhatnák a hitelintézeteket, hogy rohanjanak szerződni.

Most azonban nincsenek békeidők. Már ami a pénzpiacokat illeti.