A korábbinál már több bank hajlandó lakáshitelezni. Egyelőre csak nagyon szűk körben, de a Citibank is visszatért erre a piacra. A legtehetősebb ügyfeleknek és saját dolgozóiknak ismét adnak ingatlanhitelt (a pénzintézet a válság kitörésekor távozott erről a területről). Nem is akármilyen feltételekkel. A 11 százalék körüli hiteldíj (THM) ugyanis nagyon jónak számít manapság. Tapasztalataink szerint az OTP, a K&H és az FHB mellett (ők már korábban akcióztak) az UniCredit, a BB és az Aegon Hitel nyitottabb arra, hogy tényleg hitelezzen.

Jelentős érdemi változásról ezzel együtt aligha lehet beszélni. A hitelfelvevő és a készpénzes vevők arányát Bánfalvi László, az Otthon Centrum hitelközvetítési üzletágát is működtető HC Központ (OCHC) ügyvezető igazgatója 30, illetve 70 százalékra teszi. Mint elmondta, néhány millióstól 100 millió feletti ügylettel is találkozott készpénzes fizetéssel.

Az országban tehát akad, akinek nem gond például 130 millió forintot egyben kifizetni, ha kedvére való ingatlant talál. Amikor nemrég szervízbe vittem a kocsim, az egyik alkalmazott mondta, hogy nagyon szépen fogynak a luxus terepjárók, amiket persze nem hitellel visznek. A végtörlesztés persze maga is megmutatta, hogy egyes háztartásokban jelentős pénz akadhat, ha azon szépen lehet nyerni (félreértés ne essék, nem azokra a devizahitelesekre gondolok, akik minden bevetve kaparták össze a szükséges összeget).

Nem a gazdagokkal van egyébként bajom, az zavar egyre jobban, hogy szemmel láthatóan egyre nagyobbak a különbségek. Ez pedig biztosan nem kedvező jelenség.

John Robbins könyve alapján az Ötvenentúl portál egy nagyon érdekes írást közölt. Mint leírják, a kutatások egyre inkább megerősítik, hogy már nem annyira az abszolút termelés számít, hanem a gazdagok és szegények közötti távolság. Ezt támaszthatja alá, hogy abban a két országban a legmagasabb a várható élettartam, ahol a legkisebbek a vagyoni különbségek (Japán és Svédország). Az ellenpólus az Egyesült Államok. A fejlett államok között ugyanis itt a legszélsőségesebb a vagyoni eloszlás, a várható élettartam pedig csaknem a legkisebb.  Ezek az adatok ráadásul kimutathatóan módosultak a gazdasági különbségek változásával. Az Egyesült Államok népességének legtehetősebb egy százalékának nagyobb a vagyona, mint az alsó 90 százaléknak együttvéve.

Magyarországon persze még a leromlott amerikai mutatók is a vágyott kategóriába tartozhatnak. Attól tartok azonban, hogy abban az esetben, ha egyre szélesebb lesz a leszakadó réteg (akik ráadásul mind mélyebbre kerülnek), a csúcson levők pedig még ütemesebben gyarapodnak, akkor a szignifikáns javulás soha nem is jön el.