Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Magánnyugdíjpénztárak: segítség a döntéshez

Biztos, hogy csökkenni fog a magánnyugdíjpénztárak száma, de a jelenleg még létezők zöme a fennmaradás mellett tette le a voksát. Van, ahol lesz tagdíj, van, ahol egyelőre nem. De ha nem változnak a jogszabályok, előbb-utóbb mindenhol kérnek majd tagdíjat. Csakhogy ez nem is rossz befektetés a nyugdíjas napokra.

Nem gondolom, hogy önmagában a magánnyugdíjpénztári tagságtól több vagy kevesebb nyugdíja lenne valakinek majd 20-30 év múlva, mintha a tb-rendszerbe lépne vissza. Nem is ezt ígérte a rendszer, habár a jó hozamokkal el lehetett volna érni a magasabb nyugdíjat. Aki egyébként megmondja, hogy mi lesz 20-30 év múlva, az hazudik. Ugyan ki a fene tudta, hogy jön a válság, és így megroggyantja az egész világgazdaságot, benne kis hazánk gazdaságát?

De a magánnyugdíjpénztári tagság valamivel mégis kézzelfoghatóbb a jövő vonatkozásában, mint a tisztán állami nyugdíj. Hiszen az állami nyugdíj sem biztos. Gondoljunk csak bele, hogyan csökkentették az elmúlt évek (színtől független) kormányai a tb-nyugdíjat. Egyszer csak eltűnt a tizenharmadik havi nyugdíj. Egyszer csak változott a korengedményes nyugdíj. Egyszer csak szigorodott a rokkantnyugdíj. Más kérdés, hogy a rendszer fenntarthatósága érdekében ezek szükséges lépések, de a politika mindig is úgy játszadozott a nyugdíjkérdéssel, ahogy akart.

Ahogy elnézi az ember hazánk korfáját, jól látszik, hogy fogyó, öregedő társadalomban élünk. Egyértelmű, hogy 20-30 év múlva a mainál jóval kevesebb aktív dolgozó tart majd el a mainál jóval több nyugdíjast. Így az állami pillérből egyre kevesebbre lehet majd számítani. Tehát mindenképp félre kell tenni magunknak. Erre pedig a magánnyugdíjpénztárak igenis jó lehetőséget teremtenek, hiszen a legalacsonyabb költséghányaddal dolgoznak. Ennél az önkéntes nyugdíjpénztárak is drágábbak, nem beszélve a befektetési alapokról. De messze kedvezőbb a unit linked biztosításoknál is (amiben többszázezer- egymillió embernek van megtakarítása), hiszen amíg a magánkasszák 0,9 százaléknyi költséget vonhatnak le a befizetésekből, addig a unit lineked biztosítások éves költségmutatója 5-8 százalék körüli!

Ahhoz persze, hogy legyen plusz, nem árt gyűjteni. A pénztárak egy része egyébként is tagdíjat kér már most, hogy működni tudjon. Több pénztárnak azonban egyelőre elegendő tartaléka van, így a takarékoskodással a tagok megvárhatják a „jobbnapokat”.

Hozamok

Aki azon siránkozik, hogy milyen gonosz a pénztára, mert „eltőzsdézte a pénzét”, annak csak azt tudom mondani: 1998 óta működnek a pénztárak, tehát az ő hibája is, hogy nem vitte el olyan helyre, ahol jobb hozamot adtak. Tessék megnézni a pénztárak teljesítményét! A sajtó tele volt elemzésekkel, ezeket szépen el lehetett volna olvasni. Már ha valakit érdekelt. De ha valaki magasról tett rá, nem lépett, mert nem érdekelte a saját pénze, az most, utólag nem sírdogáljon. Hiszen felelősek vagyunk a döntéseinkért. És az is egy döntés, ha valaki nem csinál semmit.

Most melyik kasszát?

Mindenképp elgondolkodtató és tanulságos az egyes kasszák viselkedése a mostani helyzetben. Melyik adja fel, melyik az, amelyik kitart. A nagy pénzügyi csoportokhoz tartozók esetében én a pénztárakon túlmutató következtetéseket is levonnék. Annak a csopotnak, amely éveken át élősködött a magánnyugdíjpénztárán, és most patkány módjára menekül, annak egyéb szolgáltatásából sem kérnék. Hát hogy tenném oda ezek után évtizedekre a pénzem, hogy kötnék nála ezek után évtizedekre szóló biztosítást? Mi a biztosíték arra, hogy a hosszú távra megkötött szerződésemet nem dobja vissza, amikor már nem tud tőlem eleget lenyúlni? Íme, a szégyenlista (a nagy hátterűek, akiknek már nem vagy jó biznisz): Aegon, Generali, Erste.

A megszűnő kicsiket, pénzügyi háttér nélkülieket nem pellengérezném ki, hiszen nem volt mögöttük háttérként pénzügyi érdekcsoport. Mindezzel együtt respekt a maradóknak (bár közülük a jövőben várhatóan többen összeolvadnak). Ezek: Allianz, Aranykor, AXA, Budapest, Pannónia, Dimenzió, ING, MKB, OTP.

0 Tovább

Önkéntes nyugdíj: brutális díjkülönbség

Sok mindenkit lehet szidni a nyomorunkért, de néha magunkba is nézhetnénk.

Vajon odafigyelünk-e a pénzünkre?

 

Amikor a kormány tavaly egy laza törvénnyel magáévá tette csaknem 3 millió ember 3 ezer milliárd forintját, sokan akkor döbbentek rá, hogy ők bizony magánnyugdíjpénztár-tagok. És gyorsan el is gondolkodtak, hogy mi is a különbség az önkéntes és a magánnyugdíjpénztár között.

 

Értem én, hogy 20 éve beszélünk arról, hogy legyen már valami pénzügyi oktatás, és még mindig nincs semmi. (Miközben Németországban már a nyolcadikos kölkök heti kétszer 2 órában foglalkoznak azzal, hogy megértsék a pénzügyeket, megtanulják, hogyan kell vállalkozni, és ehhez milyen számítástechnikai alapismeretek szükségesek.)

 

De felnőtt emberként olvasni csak tudunk?! (Reményeim szerint számolni is.) Ha autót veszünk, akkor körbe tudjuk járni a szalonokat, a netet, hogy hol jutunk hozzá a legkevesebb pénzért az áhított tragacshoz? Ha kinézünk egy parfümöt, pulcsit, és meg tudjuk venni olcsóbban, akkor elzarándokolunk érte a világ végére is? Itt persze érzelmi motiváció is van a vásárlásokban, miközben a pénzügyekhez kevésbé kapcsolható ilyen.

 

Úgy tűnik, attól nem leszünk boldogok, hogy találunk egy olcsóbb számlacsomagot, biztosítást vagy bármilyen más pénzügyi terméket, amit használunk, és egyébként fizetünk is érte. (Pedig a megspórolt pénzből megvehetnénk a parfümöt, el is ihatnánk, vagy egyszerűen kaját vehetnénk a gyereknek.)  

 

Jelenleg az 1 millió 300 ezer önkéntes nyugdíjpénztári tagnak 860 milliárd forintnyi vagyona gyarapodik a pénztárakban. Ez azt jelenti, hogy egy számlán átlagosan 660 ezer forint van. (Szólok, hogy ezt a pénzt a kormány nem vette el.)

Mint ahogy neve is mutatja, ÖNKÉNTESEN lettünk tagok. A többségnek persze a munkáltatója fizet be a cafeteria keretében, de tekintettel az adókedvezményekre, főként a nyugdíjhoz közeledők maguk is rendszeresen fizetnek be saját maguk számára tagdíjat. 

 

Nem mindegy azonban, hogy hol tartjuk ezt a pénzt. Nem mindegy, hogy mekkora hozamot kaphatunk a vagyonkánkra, ami idős korunkra némiképp kiegészítheti a nyugdíjat (vagy akárhogyan is hívják majd). És nagyon nem mindegy, hogy a befizetett pénzünkből mennyit vonnak le úgynevezett működési költségre. Évente kétévnyi hozamot is elbukhat az az önkéntes nyugdíjpénztártag, aki rosszul választott kasszát - derül ki az azenpenzem.hu kalkulátora alapján.

A különbség évi pár ezer forinttól több tízezer forintig terjedhet, attól függően, hogy mennyi a tagdíjunk. Figyeljünk oda a pénzünkre, és vigyázzunk rá! Más úgysem teszi.

 

 

 

 

 

0 Tovább

AZ ÉN PÉNZEM

blogavatar

Minden a pénzről. Egyszerűen és érthetően. A blogot az én pénzem, www.azenpenzem.hu készítői írják.

Utolsó kommentek