Sokan dühöngtek (a nálunk kommentelők közül is) azon, hogy a bankok úgy rángatták adósaik kamatait felfelé, ahogy akarták. Valóban, még a három évvel ezelőtt született szabályozásnak is csak annyi volt a hatása, hogy vagy harminc ponton keresztül sorolták a bankok, mi is ad nekik alapot a drágításra. Ezek között még (némiképp sarkítottan) a takarítási költségek emelését is megtalálhattuk.

Változott a világ, április elsejétől megvalósult az átlátható árazás. Mostantól egyértelműen a pénzpiaci mozgások határozzák meg a kamatot. Eltűnt a kezelési költség, és vége lett az ügyfélcsalogató, korlátos időszakra szóló akcióknak is. Egyúttal lehetőséget kaptak a régebbi hitelekben csücsülők, hogy kezdeményezzék: bankjuk alakítsa át az ő szerződésüket is az új előírásoknak megfelelően.  Most hol vannak vajon a tiltakozók? A váltást ugyanis eddig szinte senki sem kérte. A határidő pedig augusztus végén lejár.

Megpróbáltunk utánajárni annak, mi okozhatja ezt a nagy érdektelenséget.

Aligha meglepő módon, a legfőbb ok alighanem az, hogy nagyon kevesen tudnak erről a lehetőségről. A bankok többsége mindent meg is tesz azért, hogy ez így is maradjon. Több órás kutakodás után sem sikerült az átszerződéssel kapcsolatban semmit megtudnunk például az AXA, a CIB, az Erste, a Raiffeisen, az UniCredit és a Volksbank honlapján. Különlegesség a Budapest Bank (BB), amely közzéteszi, hogy az összes eddigi hitelt milyen kamat mellett köthetik – immár átlátható árazás mellett – az adósok újra. Cseppet talán nehezíti a tájékozódók helyzetét, hogy ez a sorokkal sűrűn teletűzdelt dokumentum 346 (!) oldalra rúg.

A feltételeknek utána lehet még nézni az MKB-nál (itt sem könnyen, a listát a bank segítsége nélkül önállóan aligha találtuk volna meg). Az OTP tájékoztat, de a konkrét (új) kamatmértékek egyszerűen nem ismerhetők meg.

Azokat az elszánt adósokat pedig, akik valahogy mégis értesültek a lehetőségről, a bankfiókokban igyekeznek gőzerővel lebeszélni. Persze csak akkor, ha az első akadályt veszik, és az értetlenkedve figyelő banktisztviselőnek szabatosan és szakszerűen meg is tudják fogalmazni, pontosan mit akarnak. (Magam is többször tapasztaltam, hogy ha a bankosok nem akarnak valamire válaszolni, akkor valahogy elfelejtik a köznapi magyar nyelvet.)

Tény persze – mint arról már külön is írtunk –, hogy referencia kamatok alkalmazásának is van hátulütője. Az uniós és a svájci irányadó kamatlábat is emelhetik (mindkettő elég mélyponton van ehhez), a felár meghatározásánál pedig elég vastagon fog most a bankok ceruzája. Bárki tud olyan elrettentő grafikon produkálni, amitől csak sikítva menekülni kezd az adós.

Érdemes azonban végiggondolni, hogy vajon a régi (szabadon változtatható) kamat hogyan alakul majd, ha a világban még rosszabbra fordul a helyzet.  Azt mindenesetre elég nehéz elképzelni, hogy a bankok éppen a nem átlátható árazású kölcsönöknél lesznek majd visszafogottabbak…