A hosszú hétvége előtt több üzletben is jártam. Nem szórakozásból, hanem azért, mert a megszokott boltjaimban nem jutottam hozzá a megszokott árukhoz. Nem csak én kavarogtam, ahogy hallottam, más is járt így. Az egyik hölgy alig visszafojtott dühvel ágált az eladóval: délelőtt azt mondták, délben szállítják, most már késő délután van, de még mindig csak ígérik. Ilyen velem eddig nem fordult elő ebben az üzletben (egy bevásárlóközpontban történt az eset) – mondta vevő. Az alkalmazott erre: dehogynem, mostanában itt minden előfordul.

Ezután kilátásba helyezte: lesz ez még rosszabb is. Nem lepne meg, ha igaza lenne. Vagy én vagyok nagyon szerencsétlen (meg hát, beismerem, összevissza időpontokban vásárolgatok, ahogy csak rám jön), de nem egy helyen találok üres pultokat. Én ilyenre nem is emlékszem nálunk. Úgy látom, az „Elnézést, ideiglenes készlethiány” cimkék határozottan állandósultak. Nem nehéz rosszkedvű, deprimált eladót sem kifogni (a pénztárosokra ez – legalábbis az én tapasztalatom szerint – nem vonatkozik).

Mintha a kereskedelem felhagyott volna a vevőkért folytatott harccal. Ezt nem csak azért mondom, mert egyre többször hallom a „nincs” választ (minden különösebb sajnálkozás vagy bármilyen egyéb megjegyzés nélkül), hanem az árak miatt is. Ismét csak nem egyedül voltam, aki szörnyülködött, mennyire megdrágult minden.

Az üzletekben szerzett tapasztalataim (és néhány alkalmazott jótanácsa) alapján csokorba szedtem néhány dolgot, amire érdemes bevásárláskor a nagyobb üzletekben figyelni.

A legfeltűnőbb helyre kirakott „akciós” áruk lejáratára mindenképpen figyelni kell. Sokszor érdemes ugyanazt a megszokott helyén keresni, ott is ugyanannyiért kínálják, az áru viszont határozottan frissebb. Tudom, hogy a kereskedelem váltig tagadja, de beszéltem olyannal, aki maga is suvickolta a lejárt sajtot, és csomagolta újra (már más címkével). Az ilyen átcsomagolt cuccok pedig mindig főhelyre kerülnek.

Egyébként is hasznos, ha nem az első sorból veszünk ki valamit. (Ahogy a férfiak szokták, rá sem pillantva a feliratokra – a párom szokta mondogatni: ne olvasd ki az egész boltot! Ő persze nem teszi, így lejárt dolgot éppúgy hoz, mint súroló helyett mosogatószert. Miért teszik ugyanolyan flakkonba – vonogatja a vállát.) Nem véletlenül tartanak az üzletek pakolókat, akik folyamatosan rakodják át a dolgokat, hogy előre a legkorábbi lejáratúak kerüljenek. Ez teljesen normális dolog, de négynapos ünnep előtt azért jobb a körültekintés.

Újkeletű tapasztalatom, hogy az „akciós” dolog nem egyszer drágább, mint a hasonló kategóriájú (és itt a minőségre is gondolok) termék. Az összecsomagoltak többe kerülnek, mintha ugyanazt külön-külön vennénk meg, az pedig már közhely (igen sokan tapasztalták meg), hogy a nagyobb kiszerelés nemhogy olcsóbb lenne, még drágább is. Ez több kávénál mindig így van. De nem mindegyiknél. Nyilván tesztelik az éberségünket.

Mottóm tehát: vásárlásnál is légy éber!