AZ ÉN PÉNZEM

Pénzügyek terén a fiatalok lázadása szüleikkel szemben mindössze abban merül ki, hogy elhagyják a számukra választott bankot. Mintha nem lenne fejlődés a korosztályok között: ugyanazok a szempontok fontosak számukra, mint felmenőik számára.

A fiatalok egyre korábban nyitnak számlát, de ilyenkor még a szülők választanak számukra bankot. Később azután, szinte tekintet nélkül arra, melyik ez a pénzintézet, váltanak. Cikinek érzik ugyanis a korábbi helyen maradni – vonta le a következtetést a Xallis Consulting. Az ezt megalapozó kutatás szerint éppen ezért a 26 éves életkor elérésekor a legnagyobb magyar lakossági bank brutális piacvesztést szenved el.

A bankválasztási szempontokat áttekintve azonban ez nem feltétlenül marad is így. Magam is sok olyan fiatalt ismerek, akik otthagyták az OTP-t, majd végül mégis visszamentek. Jól látszik ugyanis, hogy az életkor előrehaladtával egyre fontosabb szemponttá válik, hogy legyen a közelben bankfiók, sok legyen az ATM, sőt az is erőteljes esik a latba, hogy nagybank legyen a számlavezető. (Sokatmondó egyébként, hogy a költségek még a kérdések között sem szerepeltek.) A lázadás tehát lehet akár átmeneti is.

Kétségbeejtő viszont, hogy minden hiába, a magyar lakosság képtelen elszakadni a fizikai bankba járástól. Olyan ez, mint a sárga csekk megtörhetetlen hegemóniája. Egy ajánlott levélért tegnap kénytelen voltam a postára menni, és döbbenten láttam a feketéllő tömeget, akik (közte nem egy fiatal is) türelmesen álldogáltak az ablakoknál, kezükben szorongatva a feladnivalót.

A Xallis a megtakarítási formák ismertségét is felmérte. Nyilván senkit sem lep meg, hogy a lekötött forintbetét és az ingatlan tudott csak 50 százalék feletti arányt elérni. Ahogy, hiába égették meg sokan magukat a válság nem múló évei alatt, a megtakarítási preferenciák között még a 18-29 éveseknél is az ingatlan áll az élen.  (Ez csak a 60-70-es korosztály esetében szorul a gyermek – mint legjobb befektetés - mögött a második helyre.)

Úgy tűnik, koravén a magyar ifjúság. Vagy mondjuk inkább azt, az egész társadalom szorulna egy alapos fiatalításra?

Az egész világ végtörlesztési lázban ég, és számolgatja, hogy megéri-e forinthitelre váltani. (Egyelőre nem igazán.) De ha sikerül valamennyi készpénzt összegyűjteni, és részben fizetni, majd a maradékra hitelt felvenni, úgy már érdekes lehet a dolog.

Azzal azonban számolni kell, hogy ha a forinthitelt más banktól veszem fel, akkor bizony számlavezető bankot is váltok majd. Ugyanis mindegyik arra pályázik, hogy a jövedelmem hozzájuk menjen.

Ha tehát nem lenne elég gondom, még a bankszámlák költségeit is figyelni kell. A különbség ugyanis évente 40-50 ezer forint is lehet a legjobb és a legrosszabb ajánlat között.

A kérdést akkor is érdemes körbejárni, ha valaki nem akar végtörleszteni, és bankot se váltana. Ugyanis mindenhol több számlacsomag közül lehet választani, és nem biztos, hogy épp a legjobb fajtában csücsül az ember. Csak ismerni kell a saját bankolási szokásainkat, és annak megfelelően kell választani. Ez havonta akár ezreket is hozhat.