AZ ÉN PÉNZEM

Ha végre megszületik a megállapodás a kormány és a bankok között, százezrek lélegezhetnek fel, és remélhetik azt, hogy lesz kiút a devizahitel csapdájából. Talán a fizetésképteleneknek sem kell majd attól tartani, hogy utcára kerülnek. A javaslatok végre a legrászorultabbakon segítenének.

A mindennapok hangulatára nyomja rá bélyegét a devizahitel. Többszázezer családnak kell úgy élnie az életét, hogy folyamatosan ott motoz bennük: vajon ki tudják-e fizetni a következő havi részletet. Ugyanis ha nem, úszik a lakás, amibe minden vagyonukat beletették, ami után évek óta fizetik az egyre növekvő részleteket.

Az átlagos svájci frank hiteles havi törlesztője csak az árfolyamváltozás miatt 60-65 százalékkal nőtt meg a 4-5 évvel ezelőtti összeghez képest, ezt még jócskán növelte a többszöri kamatemelés. Bárki, aki azt állítja, hogy ez benne volt a pakliban, amikor devizahitelben adósodtak el az emberek, hazudik. Persze lehetett az árfolyamkockázatra gondolni, de megduplázódó törlesztőre már nem.

Másfél éve annak, hogy a Bankszövetség letette a kormány asztalára az első elképzelését, amivel kezelni lehetne az egyébként nem csak gazdasági, hanem óriási társadalmi problémát. Akkor 90 ezer olyan lakáshiteles volt, aki több mint 3 hónapja nem tudott részletet fizetni. Idén, június végén 142 ezer ingatlanhitelnél volt 90 napon túli a tartozás, közülük 123 ezer devizaalapú. (Ez önmagában több mint 50 ezer olyan család, akinek az elmúlt másfél évben gyakorlatilag bedőlt a hitele.) Ugyanakkor a júniusi adatok szerint további 300 ezer hiteles csúszott meg a részletekkel, de még nem érte el a 90 napot a tartozásuk.

Ha pusztán a számokat nézzük, 442 ezer lakáshitelesnek van gondja azzal, hogy fizesse a részleteket. (Többségük devizahiteles.) Ha csak átlagosan 3 fővel számolunk egy-egy lakásnál, akkor több mint 1,3 millió ember életéről beszélünk.   

Sok hónap szállt el anélkül, hogy a kormány valóban átfogóan kezelte volna ezt a problémát. Most, talán az utolsó pillanatban, meg kéne már állapodni. Sokan élnek majd a végtörlesztéssel, de ők azok, akik eddig is fizetni tudták a hitelüket. A végtörlesztés azonban nem hoz megoldást azoknak, akik már nem tudták/tudják a növekvő terheket vállalni. A tartalékok elfogytak, gyorsuló ütemben nő azoknak a száma, akik megcsúsznak a részletekkel. Rajtuk segíthet majd a megállapodás. A mi információink arról szólnak, hogy végre tényleg a rászorultakon segítenének. Csak a kormányon múlik, hogy rábólintanak-e a Bankszövetség megoldásaira. 

A bankok megígérték, hogy jók lesznek, a kormány pedig vállalta: legalább két hétig nem húz elő a kalapból egy teljesen vadonatúj haza-, otthon-, család-, vagy akárhogy is nevezzék mentőcsomagot. Az idő lejárt, a bankok letették az asztalra titkos javaslatukat. Hazánk felelős vezetői most nyilván alaposan megvizsgálják, azok a csúnya profithajhász intézmények mit is találtak ki.

Vagy mégsem egészen így néz ki a történet?

Meglátjuk. A Magyar Nemzet mindenesetre már tudni véli, mit tartalmaz a bankszövetségi javaslat. Elsőre elég jól hangzik a dolog, úgyhogy valahogy nehezen hiszem, hogy lesz is ebből ebben a formában valami.

A gyűjtőszámlába vernének életet a pénzintézetek. Abba a konstrukcióba, amit a kormány maga nyírt ki a végtörlesztéssel. Ki a fene akarna hitelt kapni a nyakába, amikor a védőként kitalált árfolyamon meg is lehet szabadulni a devizakölcsöntől (a gyűjtőhitel azt jelenti, hogy amennyiben a fixált árfolyamnál drágább a deviza, akkor a különbözet a számlán kölcsönként, kamattal terhelten sokasodik, három év után pedig az eredeti is és ez is piaci módon ketyeg)? A kérdés persze költői, magam is tudom rá a választ. Senki. Kivéve, ha muszáj neki.

Aki nem tud a sublódból előhúzni néhány milliót, és erre a rokonainak, barátainak és jóakaróinak sincs módja (vagy szándéka), ráadásul a válság miatt jócskán megszigorított szabályokkal nem is hitelképes, most keserűen nézheti, milyen nemzeti ajándékot kaptak a szerencsésebbek. Nos, a kiszivárogtatott tervek szerint ők is hozzájuthatnának így egy csepp mézhez. A bankok ugyanis hajlandóak lennének átvállalni a gyűjtőszámla terheinek egy részét, az állam pedig kamatkedvezménnyel segítené a devizaadósokat. Állítólag.

Az, hogy ez a megoldás teljesen lenullázhatja-e a végtörlesztéshez igénybe vehető forinthitelek iránti keresletet, nyilván a pontos feltételektől függ majd. Azok viszont, akik a leginkább rászorultak, a teljes buliból pedig valahogy mégis kimaradtak, talán remélhetnek. Attól tartok azonban, hogy azért bízniuk még korai.

A következő hónapokban egyre drágábban juthatunk majd hitelhez. Nem csak a lakáshitelek, de az autók vásárlására felvehető kölcsönök és mindenféle egyéb hitel is egyre többe kerül majd. Nem jósolgatok, ezt maguk a bankok mondják az MNB kérdésére.

 „Ha ilyen hülyeségeket beszélne egy diákom a vizsgán, megbuktatnám” – a közgázon tanító, a magyar gazdasági életben és gazdaságpolitikában meghatározó szereplő mondta ezt nekem anno, mostani kormányunk egyik miniszteréről (lehet találgatni, hogy ki lehet az) egy köztük felmerülő konfliktusra reagálva. Akkor egy gazdasági napilap újságírójaként beszéltem vele.

Cikk nem született belőle, egyik szereplő sem egyezett bele, hogy leírjam, amit nekem elmondtak. Mindenesetre a miniszter, aki akkor kutató volt, bevallotta, hogy valójában tényleg közgazdasági nonszensz, amit aláírt, de a cél szentesíti az eszközt.

Azóta sok-sok év telt el. Hogy ma mit gondol valójában, mi a cél, ami szentesíti az eszközt, nem igazán tudom. Csak az eszközökön rémüldözöm.

Aki élni tud a végtörlesztéssel, az jól jár. Leginkább akkor, ha készpénzben tud fizetni. Amit nyer, azt a bank elveszíti. Ez nem egy win-win játszma. Itt valaki nyer, valaki veszít. Mindenki ésszerűen cselekszik, aki végtörleszt, hiszen most azonnal nyer rajta. 

Persze mondhatjuk: „Úgy kell a bankoknak, gonosz tőkések!” Az a baj, hogy a banknak nem egyszerűen a profitja lesz kevesebb, hanem vesztesége keletkezik. Persze ez sem kell, hogy valakit személy szerint érdekeljen. Csakhogy a veszteséget valahol be akarják majd hozni. Tehát drágulni fog minden hitel.

Jövőre pénzpiaci kamatokhoz kell igazítani minden jelzáloghitelt. Már most a BUBOR-hoz (budapesti bankközi kamatláb) igazítják a végtörlesztéshez felvehető hitelek árát, és mint jól látható, ezek a kölcsönök jóval drágábbak, mint a normál lakáshitelek. Bizony, már drágábbak lettek a jelzálogalapú hitelek. Innentől kezdve a bank játéktere annyi, hogy felárat csap a BUBOR-hoz. Azt ő mondja meg, hogy mennyit: BUBOR + 5%, 6%, 7% ? De jön majd a 8, 9, 10% is. Ők így drágítanak.

És drágít majd maga a piac is. Ha a pénzpiacokhoz igazodik a hitel kamata, akkor a devizáról forintra váltott kölcsönöknél nem az árfolyam miatt rágjuk minden hónapban a körmünket, hanem a BUBOR alakulásán. Végül is – nézhetjük úgy is – a kormányok mindent megtesznek a pénzügyi tudatosság növeléséért, a pénzügyi oktatásért. (Ide most valami olyan jelet kéne tennem, hogy mindenki értse: ironizálok.) A magánnyugdíjpénztárak és az árfolyamkockázat után azt is meg fogja tanulni a lakosság, hogy mi a BUBOR. Akár akarja, akár nem.

 A 6 hónapos BUBOR egyébként 6,1 százalékról 6,61 százalékra kúszott fel másfél hónap alatt. Ebben jócskán benne van a piac reagálása a végtörlesztésre. A most kínált hitelek is már ennyivel drágultak. A kölcsönök árát pedig tovább növelheti a már említett felárak jövőbeli emelése. 

A hitelek tehát drágábbak lesznek. És mellesleg - az MNB felmérése szerint - a bankok a hitelek feltételeit is szigorítják majd. Ki jut itt majd hitelhez? És mennyiért?

Én mindenesetre örülök, hogy nem kell most végtörlesztenem, pláne forinthitelből, ami iszonyú drága lesz. De nem ugorhatok el a kérdés elől, ha valaki felteszi nekem: te végtörlesztenél? Bár leírhatnám azt a sok-sok dolgot, amit összességében mérlegelni kell, a rövid válaszom az, hogy igen. Mert ha drága is lesz a forinthitelem, a tőketartozásom csökken. És ha a jövőben jól alakul az életem, még ha külön díjért is, de könnyebben kifizethetem részben vagy egészben ezt a terhet.

Kizárták az ügynököket a végtörlesztési mókából. Pedig akár sokszázezer ügyfél is dönthet úgy, hogy forinthitelre váltja át mostani devizahitelét, ami jó kis jutalékot hozhatna nekik. A jutalék így elmarad, amit – a közvetítők érvelése szerint - egyébként is a bank fizet.

Csakhogy vigyázzunk ezzel az érveléssel. Komolyan gondolja bárki is, hogy nem az fizeti az ügynök árát, aki megveszi a terméket, legyen az hitel, biztosítás vagy bármi más? Persze igaz, hogy a bank/biztosító/eladó cég adja oda a jutalékot, tehát magát a cselekvést valóban az eladó hajtja végre (nyelvtanilag helyes az érvelés.)

De a termék árában benne van a jutalék is! Vagyis én, mint fogyasztó fizetem azt. A jutalékkal együtt kerül annyiba, amennyibe. És még csak nem is az én érdekeimet képviselik ebből a pénzből.

Rengeteg rémtörténet kering a piacon azokról a hitelközvetítőkről, akik olyan kölcsönt sóztak az ügyfélre, amellyel sokan jól jártak. Csak épp a hitelfelvevő nem.

Zokogni tehát egyelőre nem kell amiatt, hogy közvetítők nem vehetnek részt ebben a mostani buliban.

Ugyanakkor jó lenne, ha tanácsadókhoz fordulhatnának az emberek. A közvetítők egy része valóban alkalmas lenne erre a feladatra. Bár egyelőre ember legyen a talpán, aki el tud igazodni a bankok hitelkiváltó ajánlatai között. (Időnként úgy tűnik, hogy ők maguk sem döntötték még el, mit is csináljanak.)

Érdemes lehet várni egy kicsit, hogy tisztuljon a kép. Jöhetnek még újabb ajánlatok is. Mi magunk pedig tájékozódjunk minél több helyen. 

Közvetítőt ne keressünk, sőt hajtsuk el, ha jön, mert a törvény nem engedi, hogy a buliban részt vegyenek. 

Sokan azért vettek fel devizahitelt, hogy azzal takarózzanak az adóhatóság előtt. (Persze nem ez a jellemző a többszázezer devizahiteles döntő többségére.) Így ha jött egy ellenőrzés, nyugodtan mondhatták: a palota hitelből épült, nem az eltitkolt jövedelemből.

Most nagy dilemma előtt állnak: végtörleszteni, vagy nem végtörleszteni. Kifizetnék ugyanis zsebből a mára megdrágult kölcsönt, zsebre is vágnák az állami ajándékot, amit a végtörlesztés kedvező árfolyamán érnek el. De mi lesz, ha jön a NAV, alias APEH, vagy akárhogyishívják adóhatóság.

Bizony jöhet, ahogy ezt online lapunknak le is szögezték.

Ettől persze most megrettenhet az a többszázezer devizahiteles is, akinek valóban nincs pénze, és úgy próbálja meg összeszedni a teljes rokonságtól azt a pár milliócskát, amivel szabadulhat a kölcsöntől. Akkor most őket is vizsgálgatják majd? Hogy bizonyítják, hogy honnan jött a pénz? Írassanak papírt a rokonokkal, hogy tőlük kaptak kölcsön? És vajon a kisvállalkozó nagybácsi biztos szeretne egy olyan papírt adni, amiben az áll, hogy ő adott kicsi unokahúgának 3 milliót? (És ezzel ő vonná magára az adóhatóság figyelmét.)

Rettegni azonban nem kell. A NAV a vagyonosodási vizsgálat keretében a nagyhalakra vadászik – legalábbis nekünk ezt mondták. Önmagában a végtörlesztéseket nem fogják vizsgálni. És persze kapacitásuk sincs arra, hogy mindenkit megnézzenek. Valószínűleg akkor bukkannak fel, ha valami más miatt is felhívtuk magunkra a figyelmet. (Vagy valaki más hívta fel a figyelmüket.) Persze akkor rákérdezhetnek még akár 1 milliócska végtörlesztés eredetére is. Mindenesetre nem árt jóban lenni a szomszédokkal…