AZ ÉN PÉNZEM

Május 15-ig kérhetik a törleszteni nem tudó devizahitelesek, hogy a bankjuk váltsa forintra a tartozásukat, és annak negyedét engedje el. Sokan nem is kaptak értesítést, ettől függetlenül bejelenthetik bankjuknak a forintosításra az igényt.

Akár kapott valaki értesítést a bankjától, akár nem, most rohanjon a fiókba bejelenteni a forintosítási igényét. A határidő ugyanis május 15-én, azaz kedden lejár. Utána késő bánat, lecsúszott erről a lehetőségről.

Kik kérhetik?

- Jelzálog alapú devizahitelesek. (Ez lehet lakáscélú, de szabadfelhasználású is.)

- Akik már tavaly szeptember végén 90 napon túli hátralékban voltak legalább 78 ezer forinttal, és a csúszás azóta is fennáll.

- A hitelt a bank még nem mondta fel.

- A fedezetként szereplő ingatlanok összértéke nem haladhatja meg a 20 millió forintot.

A jogszabály szerint az adósok kölcsönét a bankok forintra váltják majd a 2012. május 15. és június 15. közötti jegybanki középárfolyam átlagán, és a tartozás 25 százalékát elengedik. Ehhez azonban az adósnak május 15-ig írásban kell nyilatkoznia arról, hogy a késedelembe esésének oka a fizetőképességében beállott jelentős, igazolható romlás volt. Igazolni úgy tűnik, semmit nem kell, elég a nyilatkozat.

A gond az, hogy mint korábban is beszámoltunk róla, a bankoknak április 15-ig kellett volna értesíteniük az adósokat, akik jogosultak a forintosításra, azonban olvasóink jelzései alapján sokan nem kapták meg a levelet. „Biztos nem jogosultak rá” – hangzott erre a kérdésre a válasz az egyik banknál, de nekünk – és az adósnak is – meggyőződésünk, hogy jogszabály szerint jár neki a lehetőség. Mindebből egy következtetést vonhattunk csak le – mivel több olvasónk sem kapott értesítést -, hogy oltári nagy kupleráj van egyes helyeken.

A banknak azt kellene megvizsgálnia, hogy mennyire is értékelték a bedőlt adós ingatlanát annak idején. És valószínűleg itt a bökkenő. Mert kellene az értékbecslő papírja, amit (ha már nem éltek a modern kor vívmányával, és nem szkennelték be), úgy tűnik, nem találnak.

Éppen ezért csak azt tudjuk javasolni, hogy aki azt gondolja, hogy belefér a jogszabályba, banki értesítés nélkül is rohanjon kérvényt benyújtani.

Mire jó az egész?

Értem én, hogy sokan csalódottak, és azt gondolják, hogy nem érdemes ezt a procedúrát végigjátszani, mert ha a hitelt forintra váltják, még úgy is nőhet a törlesztőrészlet, hogy a negyedét elengedi a bank. Nyilván nem lehet ez jó megoldás minden a törlesztésével megcsúszott devizahitelesnek, de tízezereknek valamit segíthet. Ezért leírnék néhány érvet a forintosítás mellett, amin érdemes elgondolkodni.

Ha valaki 10 millió forint hitelt felvett, érthetően csalódott, ha több millió forint törlesztése után a tartozása most 14 millió forint. Ha ennek negyedét elengedik, akkor is 10,5 milliós marad a tartozása. De ha tartósan nem tud fizetni, akár már egy évnyi részlettel lemaradt, akkor nem valószínű, hogy a közeljövőben helyrerázódik anyagilag annyira, hogy rendezze ezt a hitelét. Tehát nem fizet továbbra sem, mire a hitelt előbb-utóbb felmondja a bank, és a lakását néhány év múlva elviszik a feje fölül. Feltehetően úgy adják majd el az ingatlant, hogy még ezután is többmilliós tartozása marad. Innentől kezdve semmi nem lehet a nevén, különben élete végéig üldözik a tartozás behajtásáért. (Erről már itt írtunk.)

Vagy forintosítja a hitelt, amin ugyebár tényleg elszenvedi most az árfolyamveszteséget (de ki a fene hiszi itt ma ebben az országban, hogy valaha is visszatérhet a 150 forintos svájci frank árfolyam?), és elengedik neki a tartozás negyedét. Ez valójában olyan, mintha 180 forinton végtörlesztene!

Igaz, hogy egy iszonyú drága forinthitelt kap a nyakába (ez egyébként nem is minden banknál igaz), amit feltehetően ismét nem fog tudni fizetni, de azzal, hogy a tartozás nagysága forintban mérve is csökken, lehetővé válhat, hogy eladja a lakását, és tiszta lappal, tartozások nélkül, esetleg némi megmaradt pénzzel folytassa az életét.

Tavaly ősszel körülbelül 140 ezer 90 napon túl tartozó jelzáloghiteles adós volt. Az MNB szerint legfeljebb 60 százalékuk felel meg a feltételeknek, de a felmondott hitelek és feltehetően magas forint törlesztőrészletek miatt csak 20-30 százalékuk élhet a forintosítással. Ez durván 30-40 ezer embert jelent.

Mi azt gondoljuk, sokaknak megadja a lehetőséget a forintosítás arra, hogy valami kiutat találjanak a teljesen kilátástalan helyzetből.

Adva van egy hiányos és elkent jogszabály és az azt alkalmazó bankok. Az adósok tehát teljesen kiszolgáltatottak, hiszen a pénzintézeteken múlik, kinek nehezítik vagy könnyítik meg  deviza alapú jelzáloghitelének forintra váltását. Bekavarhat még a kormány és a nemzetközi pénzpiacok alakulása is. Nem mindegy ugyanis, milyen árfolyamon váltják át a hitelt.

A bankoknak április 15-éig kellett értesíteniük adósaikat (akik már tavaly szeptember végén 90 napon túli hátralékban voltak legalább 78 ezer forinttal, és a csúszás azóta is fennáll, de a hitelt a bank még nem mondta fel) a devizahitelük forintra váltásának lehetőségéről. A jogszabály szerint az adósok kölcsönét a bankok forintra váltják majd a 2012. május 15. és június 15. közötti jegybanki középárfolyam átlagán, és a tartozás 25 százalékát elengedik. Fontos kitétel még, hogy a fedezetként szereplő ingatlanok összértéke nem haladhatja meg a 20 millió Ft-ot.

Azonban vannak olyan devizaadósok, akik máig nem kaptak értesítést, miközben a procedúrát május 15-ig kellene elindítaniuk. A törvény szerint az adósnak nyilatkoznia kell arról, hogy a késedelembe esésének oka a fizetőképességében beállott jelentős, igazolható romlás volt. Az eredeti tervek szerint külön végrehajtási rendeletben szabályozták volna, milyen okokat fogadhatnak el a bankok, és azt pontosan milyen papírokkal kell igazolni. A kormány viszont végül nem bíbelődött a részletekkel (törvény sem született, csupán az árfolyamgáthoz benyújtott egyik módosító révén indulhatott el a folyamat).

Bank és jóindulat?

Most tehát az ügyfelek a bankok jóindulatában bízhatnak. Egyelőre úgy tűnik, elég egy nyilatkozat. Ugyanakkor a forintosítás egyáltalán nem biztos, hogy bármit is megold az ügyfélnek. Igaz, hogy a hitel negyede ugrik, de egyáltalán nem mindegy, hogy mennyibe kerül az új, forint alapú hitel. Kérdés, hogy azt tudja-e valaki fizetni.

Szabályozás híján ebben is eltér a banki gyakorlat. A CIB a FIX3 Megoldás hitelét ajánlja erre a célra. Ehhez az első periódusban (ha a hitel futamideje ezen túlnyúlik) három éven keresztül igényelhető a forintban fizetendő törlesztőrészlet 50 százalékos könnyítése is. Mint a bank modellszámításából kiderül, a 11,35 százalékos kamatozású kölcsönnel az első három évre majdnem 60 százalékkal csökkenhet az eredeti (az, amit ugye, az adós nem tudott fizetni) törlesztőrészlet. Ezt követően azonban a teher – a tartozás negyedének elengedése dacára – a jelenlegi szintre emelkedik.

A K&H ügylettípusonként, illetve a törlesztési múlt alapján határozza meg a feltételeket. Az OTP Átváltó hitelét kínálja, ami roppant drága, jelenleg a háromhavi Bubor felett 6,15 százalékponttal (ez jelenleg 13,39 százalék) kamatozik. A BB-nél azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a kiváltó hitelek kondíciói megfelelnek a hirdetményében megtalálható kondícióknak. Ennél pedig a felár a hathavi Bubort 5,7 százalékponttal haladhatja meg, ami szintén 13 százalék feletti kamatot jelent.

Árfolyamtól is függ

Az adósok az átváltási árfolyamnak is ki vannak szolgáltatva. Egy 160 forintos svájci franknál felvett 5 millió forintos hitel utáni tőketartozás 4 év alatt például alig csökkent. Márpedig így az adós hitele 7,5 millióra nőtt 240 forintos árfolyamnál, 7,18 millióra 230 forintosnál és 6,87 millióra 220 forintosnál. (Nem mintha azt gondolnánk, hogy 220 forintra csökkenne a következő másfél hónapban a svájci frank ára, de azért érdemes elgondolkodni azon, hogy egy normálisabb gazdaságpolitikánál mennyivel kisebb lenne a fennálló hitel.)

Amikor pedig a negyedét elengedi a bank, akkor a felsorolt árfolyamoktól függően 5,6 millió, 5,3 millió illetve 5,15 millió forintos hitele maradna az adósnak.

Vérmes álmokat ne kergessen senki, egyelőre nem lesz magáncsőd Magyarországon. A várható parlamenti határozat csak arra szólítja majd fel a kormányt, hogy ugyan, gondolkodjon már el erről az egészről.

A magáncsőd jogintézményének bevezetését szorgalmazza az alkotmányügyi bizottság határozati javaslata. De mindössze arról van szó, hogy ha a parlament megszavazza az egyébként több mindenről szóló határozatot, akkor a kormánynak el kell gondolkodnia erről a problémáról. Hát, nem nagy előrelépés.

Korábban írtunk arról a problémáról (Menekülés az adósrabszolgaságból), hogy ma a lakáshitelesek jelentős részének - ha fizetésképtelenné válik és viszik a házát - az ingatlan elvesztése után is milliós tartozása maradhat, és élete végéig üldözhetik a bankok. A történet néhány kommentelőnél elakadt azon a szinten, hogy miért épít magának valaki akkora házat. A mondandóm lényege nem a ház méretére és értékére vonatkozott. Kicsi lakás és jóval kisebb érték esetén is sokan kerültek már bajba. Családi tragédiák miatti anyagi ellehetetlenülés – gondoljunk bele, mi történik, ha meghal a családfő és az édesanya több gyermekkel egyedül marad, miközben évekig otthon dolgozott a családban, a gyermekek mellett, így nem tud elhelyezkedni -, válás, a munkahely elvesztése mind-mind elvezethetnek oda, hogy az addigi, nagyon gondosan felépített gazdálkodás egyszerűen felborul, megcsúszik, és nincs türelmi idő, minden veszik, az adósság marad.

A magáncsőd esetén öt éven át csődgondnok segíti a család gazdálkodását. A családi vagyon eladásával és a bevételekből – persze a megélhetés mellett – kell fedezni a kölcsönök visszafizetését, de ha az egyezséget betartja az adós, a maradék tartozást elengedik, tehát öt év múlva „szabad”, senki nem zaklatja tovább. Azonban senki ne gondolja, hogy ez olyan jó biznisz az adósnak. Az otthona megvásárlásához nem csak a bank adta a hitelt, hanem a saját megtakarítását, „az életét” is mind beletette, amit elvesznek tőle. Mindössze annyi marad, hogy a semmin kívül nem lesz még mínusz a nyakában. De tiszta lappal lehet indulni.

Egyelőre azonban nem lesz belőle semmi – legalábbis szerintünk. (Az Index korábbi cikke a bankok és az NGM érvei alapján végigvette, miért is reménytelen most ez az egész.) Hosszabb távon azonban már várható, hogy létrehozzák a magáncsőd intézményét.

Az egészet eltolhatja a devizahitelesek problémáinak mostani kezelése. Indul az árfolyamgát és a devizahitelek forintosítása. A forintra váltást a már megcsúszott adós veheti igénybe. A bankok azt remélik, hogy ezek az adósok újra elkezdenek fizetni. Hiszen sokan, akik megcsúsztak a törlesztéssel, úgy gondolták, hogy vigye csak a bank a házat, fölösleges erőlködni, a tartozás már úgyis több, mint a lakás értéke. Csakhogy a forintra váltás és a tartozás negyedének elengedése után már kisebb lesz a hitel, mint az otthon értéke. Így azok is megpróbálnak majd törleszteni, akiknek nagyon nehéz előteremteni a forinthitel havi részletét (mert ez várhatóan nem sokkal lesz kevesebb, mint a devizahitelé volt). Viszont lesz motiváció. Levegőhöz jutnak az ügyfelek, és megpróbálhatják maguk eladni az ingatlant, amiből visszafizethetik a hitelt, és neadjisten még valami megtakarításuk is marad.

Nos, a magáncsőd ebbe a motivációba rondítana bele. Így addig, amíg a hitelek forintra váltása után el nem telik valamennyi idő, amin lemérhető, hogy működik-e a rendszer, aligha lesz magáncsőd.

Nem sokat fáradozott a kormány a bajba került adósok megmentéséről, hitelük forintra váltásáról szóló jogszabály megalkotásán. Egy módosító javaslatot betoldottak az árfolyamgátról szóló törvénybe, és tegnap már meg is szavazta a parlament. Csakhogy gyakorlatilag mindent a bankokra bíztak.

Legelőször is a legfontosabb tudnivalók a devizahitelek forintra váltásáról:

1. Annak a hitelét forintosítják, aki 2011. szeptember 30-án legalább 78 ezer forint megfizetésével már több mint 90 napja késett, és azóta is folyamatosan tartozik legalább ennyivel.
2. A hitel fedezeteként szereplő ingatlan (ingatlanok) összértéke 20 millió forint alatt marad. (Benne van a hitelszerződésben, hogy annak idején mennyire értékelték az ingatlant.)
3. Az adósnak igazolnia kell, hogy a késedelembe esés oka a fizetőképességében beállott jelentős romlás.

A menetrend: a bank levelet küld április 15-ig, az adósnak a programba május 15-ig kell bejelentkeznie. A hitelt augusztus végéig kell forintra váltania a banknak, a 2012. május 15. és június 15. közötti jegybanki középárfolyam átlagán. A tartozás negyedét elengedik. A többi forinthitelként fut tovább.

A törvényben nem bíbelődtek részletek kidolgozásával. Persze annak is örülni kell, hogy végre van valamilyen jogszabály, de innentől kezdve a bankok kezébe tették le több tízezer, megcsúszott devizahiteles sorsát. Ugyanis nem határozták meg, hogy mit jelent pontosan a „fizetőképességében beállott jelentős romlás”. A munkanélkülivé válás nyilván az, mint valószínűleg a fizetés csökkenése is. Bár szerintem önmagában romlást okoz az is, ha 155 forintos árfolyamról 250 forintra nő a svájci frank, miközben a kamat is emelkedik. Hiszen egy 5 millió forintos hitelből így lett 8 milliós tartozás és a 44 ezer forintos törlesztőrészletből 80 ezer forint. (Na, ezt nem mondta senki a hitelfelvevőnek, annak idején, az biztos!)

Azt is a bankokra bízta a kormány, hogy a forinthitel milyen kamatozású legyen. Így könnyen lehet, hogy még a hitel negyedének elengedése után sem csökken jelentősen az adós terhe. A mostani banki lakáshitelek ára (teljes hiteldíj mutató) 13-17 százalék között mozog. Így az előbbi példánál maradva: a mostani 8 milliós (hajdani 5 millió forintos) tartozás forintosítása és negyedének elengedése után 6 millió forintos hitel marad, ennek pedig 71 ezer forint a törlesztőrészlete 20 éves futamidő és 13,1 százalékos kamat esetén. Kérdés, hogy ezt hogyan fizeti majd az adós.

A január végi hiszti után szép lassan csurogni kezdtek lefelé a pénzpiaci kamatok. Nagy örömre azért még nincs ok, hiszen az év elejei szintet még mindig meghaladják, de legalább a változás kedvező irányú. Határozottan bíztatónak tűnik, hogy az elmúlt hetekben a bankok már nem emelték tovább sem a forint, sem pedig a devizabetétek kamatát. Sőt. Már óvatos (vagy nem is annyira óvatos?) kamatcsökkentések is akadnak.

Gyanítható, hogy a pénzkivét is megállhatott. A bankok ugyanis erre reagálhattak az egy százalékos uniós kamat mellett valóban csillagászatinak tűnő kínálattal. A K&H viszont már hetek óta apránként mérsékli a normál lekötött devizabetéti kamatokat, az FHB pedig az akciós kamatot vette vissza; euró betét esetében egyéves lekötésnél 5 százalékról 4,75 százalékra. Az Unicredit a kiugróan magas, 5,25 százalékos kamatot csökkentette 4 százalékra a 2 évre lekötött euró betéteknél, míg az öt évre lekötöttre 6 százalék helyett már „csak” 5,50 százalékot fizet.

A pénzükre odafigyelőknek mindenképpen érdemes most résen lenniük. Amennyiben ugyanis folytatódik a konszolidáció, akkor akár viharos gyorsasággal is apadhatnak a kamatok. A válság idején megtakarítással rendelkezők számára nem ismeretlen ez a jelenség.  Akkor szép summát lehetett keresni azzal, ha valaki hosszabb távra ki tudta használni az extrémen magas kamatokat (néhány hét elteltével nyoma sem volt ezeknek az ajánlatoknak).

Most a bankok is előnyben részesítik a hosszabb távot. Nem árt viszont figyelni. Az Unicredit például 5 évre évi 8,25 százalékot ad, de mivel a kamatot csak a futamidő végén írják jóvá, az EBKM (egységesített betéti kamatláb mutató) csak 7,15 százalék. A bank egy hónappal ezelőtt még erre a konstrukcióra évi 9,5 százalékot fizetett, ami jól mutatja, hogy nem csak a devizánál, a forintnál megindult a kamaterózió.

A helyzet azonban (mint azt a forint elmúlt napokban bejárt meglehetősen széles pályája is bizonyítja) még elég törékeny. Némiképp aggasztó lehet még, hogy a nemzetközi piacokon igen jó a hangulat, aminek hatásából pedig más országokkal összevetve mi azért a legkevésbé részesültünk.

Kérdés, mi lesz akkor, ha viharosabbra fordul a szél, sőt még be is borul.