AZ ÉN PÉNZEM

A különböző hiteltípusok közül csak a lakáskölcsönök drágultak az elmúlt hónapokban. Már akad olyan személyi kölcsön (pedig ezek a hitelek hagyományosan a legdrágábbak közé tartoznak), amely alig kerül többe, mint néhány januárban felvett kiváltó forinthitel.  Gratulálunk! Ezt sikerült elérni a végtörlesztéssel, de persze a példátlan jelenséget más is magyarázza.

Az jól látszik, hogy amint elindult a végtörlesztés, milyen ütemesen emelték a bankok a lakáshitelek árát. Persze lehet kartellezést emlegetni, de azt senki sem tagadhatja, hogy üzleti szempontból ez teljesen indokolt lépés volt. Nem csak a végtörlesztés miatti veszteségek (ez a bankszövetség elnökének minapi becslése szerint 210 milliárd forint lesz), hanem az is alakíthatta a feltételeket, hogy a bankok éppen a legjobban fizető adósaikat vesztették el. (Ők tudták egyösszegben kiváltani devizahitelüket a nemzeti ajándékként adott kedvező árfolyamon).

A jegybanki adatokból is szépen látszik, hogy a végtörlesztés elindítása után 2011 utolsó negyedévében a különböző hitelfajták közül csak a lakáshitelek drágultak. A lakáshitelek átlagos költsége az éven belüli kamatperiódusnál (ide tartoznak persze a jellemzőnek tekinthető 3 és 6 havi Buborhoz kötött kamatozású kölcsönök) 0,74 százalékponttal emelkedett – egyetlen hónap alatt. A végtörlesztés szeptemberi elindítása óta a hiteldíj majdnem 2,1 százalékponttal vált 2011 végére magasabbá. Az MNB közleményében szerepeltetett számok kedvezőbbek, de ennél működött az átlag nagy varázslata.  Az átlagos adatok ugyanis sok mindent eltakarnak. Minden hiteltípusnál. Ezekben ugyanis szerepelnek például azok az egyedi, nagy összegű hitelek is, amelyeket a kiemelt ügyfelek különleges feltételekkel kapnak.

A lakáshitelezésnek amúgy betettek persze a gazdasági bajok is. Ki mer manapság hosszú távra eladósodni? Ha mégis akadnának elszántak, azokra meg eleve gyanakodva tekintenek a bankok, amelyek most szintén bizonytalannak látják a helyzetet. (A hosszú táv náluk is hosszú táv, hiába kapják a profitot a pénzközvetítésért és a különböző időtávok „összeillesztéséért” – de ennek boncolgatása messzebb vezetne.) Nem szabad arról sem elfeledkezni, hogy az ingatlanpiac is betegeskedik, itt van még a kilakoltatási moratórium, valamint a kvóta (korlátozzák milyen mértékben érvényesíthetik a fedezetet, de ne finomkodjuk: hány nemfizetőt dobhatnak ki a lakásából).

Maradnak tehát a nem jelzálog, hanem jövedelem alapú kölcsönök. Akad bank, amely ezek hiteldíját 12 százalékponttal (!) vitte lejjebb, másutt a mostani lakáshiteleknél alkalmazott áron már lehet személyi hitelhez jutni. Alaposan megnézik persze, kiknek adnak ilyeneket.

A fő a jövedelem nagysága. Úgy tűnik, ebben most jobban bíznak a bankok, mint az ingatlanban. Utóbbinál ugyanis a hitelkorlát önmagában lenyomhatja az árakat. Hogy a jövedelem jelen helyzetben szintén nem túl biztos (akinek ma van munkája, nem biztos, hogy holnap is lesz)? Reméljük, nem ez lesz a következő, amire rádöbbennek a hitelintézetek!

Kár arra számítani, hogy tavasszal – ahogy eddig szokás volt – majd hatalmas akciókkal tukmálják ránk a bankok a lakáshitelt. Ráadásul a jelzálogkölcsönök havi törlesztője 10-18 ezerrel nőtt, egy ötmilliós hitel esetén.


Nem akarnak küzdeni a bankok az ügyfelekért a lakáshitelezés terén. Egyelőre a sebeiket nyalogatják, hiszen január végére derül csak ki számukra is, pontosan mennyi veszteséget okozott nekik a végtörlesztés. Aki lakáshitelt szeretne felvenni, felejtse el az eddig megszokott tavaszi akciókat. Ez persze nem jelenti azt, hogy az akció felirat ne villogna majd ott a reklámokban, de valójában egy-egy díj elengedésén kívül sok jóra ne számítson.
Először is elszálltak a törlesztőrészletek. Szeptemberben, még a végtörlesztés megindulása előtt, 10 százalék körüli thm-mel (teljes hiteldíj mutató) lehetett lakáskölcsönhöz jutni. Ez 5 millió forintos hitelt és 20 éves futamidő esetén 47 ezer forintos törlesztőrészletet jelentett. Nos, ez a múlt. A jelenlegi helyzet az, hogy részben éppen a végtörlesztés miatt megugrottak a pénzpiaci hozamok, így a lakáshitelek is drágultak. Ráadás éppen áprilistól lesz kötelező az úgynevezett referenciakamathoz kötött árazás. Ezzel találkozhatunk mostanában már a bankoknál. A hitel árát a budapesti bankközi kamatlábhoz (Bubor) vagy az állampapírok hozamához kapcsolják, és ehhez adnak még hozzá 3, 4, 5, 6, 7 stb. százalékpontot, azaz felárat.
Most a szeptemberi 10 százalékkal szemben 13-16 százalék a thm a lakáshiteleknél. Márpedig ez a havi törlesztőrészletekben azt jelenti, hogy (továbbra is 5 millió forint 20 éves törlesztését számolva) a 47 ezer forint 53,5 -65 ezer forintra nőtt, attól függően, hogy melyik banknál vesszük fel és mennyire számítunk jó adósnak. Ráadásul az, hogy kinek mekkora felárat (amit a referenciakamaton felül kell fizetni) számítanak, teljesen átláthatatlan egy mezei ügyfél számára. Nem is szólva arról, hogy a bank hiperszuper titokként őrzi az adósminősítést. (Tán még a NASA is megirigyelhetné ezt a titkosítást.)
Nem mindegy egyébként az sem, hogy milyen referenciakamatot határoz meg a bank. Ha ugyanis az állampapírok hozamát veszi alapul, akkor 3, 5 vagy 10 évre is beragadhatunk a jelenlegi magas kamatokba. Nem irigyelek tehát senkit sem, aki most kényszerül arra, hogy lakáshitelt vegyen fel.

Idén 10-12 százalékkal esett vissza az építőipar, jövőre további (minimum) 5-6 százalékos csökkenés várható. Eddig hivatalosan 70 ezren vesztették el a munkájukat ebben a szektorban, de a valós szám nyilván jóval több, hiszen a korábbi feketemunkásokat a hivatalos statisztikák nem mérik.

Annyira szerettem volna valami vidám dologról írni, valami jóról beszámolni, és végre arról szólni, hogy valahol látszik a fény az alagút végén. Ehelyett magamba zuhantam, amikor kézhez kaptam az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének (ÉVOSZ) szakmai anyagát, ami a mai közgyűlésre készült.

A számok azért nagyon elszomorítóak, mert az építőipar a gazdaság egyik fő fokmérője. Ha azt látjuk, hogy valami mozgolódás elindul, akkor reménykedhetünk, hogy talán máshol is…

Nos, ez az anyag nem erről szól. Az idei visszaesést jövőre újabb követi, miközben a válság előtti utolsó jó évhez (2006-hoz) képest már 45 százalékos a csökkenés. A legnagyobb vesztes a lakásépítés, ahol 5 éve alatt a cégek a piac 70 százalékát vesztették el. Persze lehet arról vitázni, hogy a támogatott kölcsönöknek, majd a devizahitelek szárnyalásának (aminek most mindannyian isszuk a levét) köszönhetően túlpörgött ez a szektor, de abban azért talán mindenki egyetért, hogy nem a gazdaság számára egészséges szintre állt be a lakásépítés. Jövőre csak 15-16 ezer új lakás épülhet. Az építőiparban az elmúlt 5 évben 70 ezer legálisan foglalkoztatott vesztette el az állását.

Egy jó ismerősöm – az inkognitója miatt nevezzük Andreának – több mint 10 éve indította el férjével családi vállalkozását. Az építőiparban dolgoztak. Kezdetben burkoltak, majd családi házakat is építettek, szállodák építésében vettek részt alvállalkozóként. Amikor –látszólag – a legjobban ment, akkor 10-15 ember dolgozott náluk legálisan. Napi 10-12 órákat dolgoztak, sokszor 14-et. Csakhogy 4 évvel ezelőtt már karácsonykor nem tudott a gyerekeknek fát állítani, az ünnepi vacsora elmaradt, mert előbb kifizette az embereit, mondván legyen mit enniük az ünnepek alatt. ( Nekik nem volt.) Aztán hitelt vett fel a családi örökségként kapott panellakásra, hogy finanszírozni tudja azokat a munkákat, amikre felkérték őket. Ez a lakás elúszott. Nem azért, mert nem dolgoztak. Éppen azért, mert dolgoztak. Már 4 évvel ezelőtt 20 millió forintra rúgott az a tartozás, amit a munkák után nem kaptak meg. Ma már talán számon se tartja, hogy pontosan mennyi lehet a munkájuk után meg nem kapott pénz. Az elmúlt 2 évben nem tudott kakaót adni a gyerekeknek, gyümölcs is csak mostanában kerül újra az asztalra.

A cég csődbe ment, senki sem dolgozik benne, az államnak egy fillér bevétele nincs belőle. Ők munkanélküliek, a férj tavasz óta feketén dolgozik reggel 4-től este 11-ig, hogy legyen ennivaló az asztalon.

Az építőiparban 400 milliárd forint a körbetartozás, ezen a szinten állandósult és termelődik újra. Ennek egyik gerjesztője maga az állam, amely több mint féléves csúszással fizeti ki az uniós támogatásokat a műszaki teljesítés után. Közben életek mennek tönkre.

Ha végre megszületik a megállapodás a kormány és a bankok között, százezrek lélegezhetnek fel, és remélhetik azt, hogy lesz kiút a devizahitel csapdájából. Talán a fizetésképteleneknek sem kell majd attól tartani, hogy utcára kerülnek. A javaslatok végre a legrászorultabbakon segítenének.

A mindennapok hangulatára nyomja rá bélyegét a devizahitel. Többszázezer családnak kell úgy élnie az életét, hogy folyamatosan ott motoz bennük: vajon ki tudják-e fizetni a következő havi részletet. Ugyanis ha nem, úszik a lakás, amibe minden vagyonukat beletették, ami után évek óta fizetik az egyre növekvő részleteket.

Az átlagos svájci frank hiteles havi törlesztője csak az árfolyamváltozás miatt 60-65 százalékkal nőtt meg a 4-5 évvel ezelőtti összeghez képest, ezt még jócskán növelte a többszöri kamatemelés. Bárki, aki azt állítja, hogy ez benne volt a pakliban, amikor devizahitelben adósodtak el az emberek, hazudik. Persze lehetett az árfolyamkockázatra gondolni, de megduplázódó törlesztőre már nem.

Másfél éve annak, hogy a Bankszövetség letette a kormány asztalára az első elképzelését, amivel kezelni lehetne az egyébként nem csak gazdasági, hanem óriási társadalmi problémát. Akkor 90 ezer olyan lakáshiteles volt, aki több mint 3 hónapja nem tudott részletet fizetni. Idén, június végén 142 ezer ingatlanhitelnél volt 90 napon túli a tartozás, közülük 123 ezer devizaalapú. (Ez önmagában több mint 50 ezer olyan család, akinek az elmúlt másfél évben gyakorlatilag bedőlt a hitele.) Ugyanakkor a júniusi adatok szerint további 300 ezer hiteles csúszott meg a részletekkel, de még nem érte el a 90 napot a tartozásuk.

Ha pusztán a számokat nézzük, 442 ezer lakáshitelesnek van gondja azzal, hogy fizesse a részleteket. (Többségük devizahiteles.) Ha csak átlagosan 3 fővel számolunk egy-egy lakásnál, akkor több mint 1,3 millió ember életéről beszélünk.   

Sok hónap szállt el anélkül, hogy a kormány valóban átfogóan kezelte volna ezt a problémát. Most, talán az utolsó pillanatban, meg kéne már állapodni. Sokan élnek majd a végtörlesztéssel, de ők azok, akik eddig is fizetni tudták a hitelüket. A végtörlesztés azonban nem hoz megoldást azoknak, akik már nem tudták/tudják a növekvő terheket vállalni. A tartalékok elfogytak, gyorsuló ütemben nő azoknak a száma, akik megcsúsznak a részletekkel. Rajtuk segíthet majd a megállapodás. A mi információink arról szólnak, hogy végre tényleg a rászorultakon segítenének. Csak a kormányon múlik, hogy rábólintanak-e a Bankszövetség megoldásaira.