AZ ÉN PÉNZEM

A lakossági hitelek feltételei az elmúlt évek alatt egyre áttekinthetőbbé váltak. Na, a végtörlesztéssel ebbe is sikerült alaposan belepancsolni. Sohasem látott példák sorával találkoztunk ugyanis. Kezdve azzal, hogy egy precízen fizető, de nem különösebben tehetős adóst azzal lepett meg bankja, hogy megkérdezte: mit szólna, ha 1,5 százalékpontos kamatkedvezményt adnának devizahitelére? Mással (ő sem híresség, sőt hatalmas vagyona sincs) élénk tárgyalásokba bocsátkoztak, milyen feltételek is lennének számára megfelelők.

A Volksbanknál viszont arra az egyszerű kérdésre, hogy vajon érdemes e náluk másutt levő kölcsönhöz kiváltó hitelért menni, igen csak óvatosan reagáltak. Háááát, esetleg – mondták elég bizonytalanul. Azután már lelkesebben személyes találkozást forszíroztak, előre jelezve, az nem csekély időt vehet majd igénybe. Akad bank, amely legalább hivatalosan is közzéteszi: vannak különbek (az persze nem derül ki, kik is tartoznak pontosan ebbe a körbe), másról viszont csak a piacon rebesgetik, hogy így tesz.

Felborult a világ. Egyik ismerősöm szerint azonban ez csak azt jelenti, most állt a talpára. Nem arról szól a hitelbírálat, hogy egyedileg megnézik a fószert? – kérdezte álnaivul. Valóban erről szól, vagy kellene szólnia. Másrészt viszont hová lesz ilyenkor a verseny, hogy annak tisztaságáról ne is beszéljünk. Normális esetben a fogyasztó (a hiteladós is az) megnézheti az ajánlatokat, összehasonlíthatja azokat és így dönthet. Most azonban vagy szerencsés pillanatban van jó helyen, és szól jól, vagy mehet a …

A jogalkotók viszont nem pihennek. A végtörlesztés pompás mutatványa után a banki ellenállás és találékonyság újabb próbatételét programozták be a parlament előtt levő indítványban.

A javaslat teljesen átalakítja a jelzálog-hitelezést. Eltűnik a kezelési költség (a kamaton felül egyéb rendszeresen fizetendő díj nem számolható majd fel), de az időszaki akciók is tiltólistára kerülnek. Vagy valamilyen mutatóhoz (referencia) kötött, vagy három, öt, illetve tíz évre fixált lesz a kamat. Referencia kamatként a jogszabály-tervezet csak a 3, 6, 12 havi Bubort és a három vagy ötéves állampapír átlaghozamot nevezi meg. Ugrik tehát a jegybanki alapkamathoz kötés (amit egyébként több takarékszövetkezet alkalmaz a végtörlesztő hiteleknél).

Eddig jó. Úgy rendelkeznek viszont, hogy amennyiben az élő szerződések nem felelnek meg az új rendelkezéseknek, akkor 2012. május 31-ig egy alkalommal díjtalanul lehetővé kell tenni a megállapodás (azonos devizanemű) újrakötését. Már látom, miként hebegik az ügyfélszolgálatokon: bejönni ide a bankba? A kaput kiemelték... most átalakítják... nincs kapu... nem lehet bejönni... majd egy-két hónap múlva...

Hiába módosítgatják a baromira átgondolt végtörlesztéses szabályozást, a többség nem tud kiszállni a csapdahelyzetből. Akár deviza alapú hitelt vett fel, akár valóban devizában vette fel, és abban is törleszti a kölcsönt, akár lízingeli a lakását, akár kombinált hitelből vette meg álmai otthonát. Ugyanis NINCS pénze.

A NINCS-re pedig nincs megoldás. Néhány kamuból eladósodó kivételével a többség csak újabb kölcsönből tudná végtörleszteni a devizahitelét. Márpedig a törvénymódosítgatásokból nem lesznek kedvező feltételű forinthitelek.

Egyrészt a bankoknak nem érdeke, hogy ilyet adjanak, másrészt a pénzpiacok ezt nem is engedik. Ami ma elérhető, az 11-12 százalék körüli thm-mel kapható. De mielőtt valaki ennek is megörülne, tudnia kell, hogy gyakorlatilag az összes forint kölcsön a pénzpiaci kamatokhoz igazodik. És akár havonta változhat. Hiába szabadul az ember attól a frásztól, amit az okoz, hogy az árfolyam változása miatt nem tudhatja, hogy mennyit kell majd az adott hónapban fizetnie. Ehelyett kap egy másik frászt. Figyelheti, hogyan alakul a jegybanki alapkamat vagy a 3 havi BUBOR (budapesti bankközi kamatláb).

Márpedig ilyen árfolyamok mellett, amikor 307-308 forint az euró, bizony hamarosan alapkamat emelés jön. És szólok, hogy a 3 havi BUBOR egy hónapja 6,10 százalék volt, tegnap pedig 6,16 százalék. Szóval igenis változott, méghozzá nőtt. Így annak a forinthitelnek is nőni fog a kamata, amit ehhez kötöttek. Méghozzá havonta!

Másrészt, ha mégis úgy dönt valaki, hogy jöjjön a forinthitel, egyáltalán nem biztos, hogy a bank, még ha akar is, hitelt adhat neki. Ugyanis az elmúlt 2 évben szigorodtak a hitelezési szabályok. A hitelfelvevő igazolt jövedelmét kell figyelembe vennie, márpedig a minimálbéres tömegek kiesnek innen. Néhány éve még mondhatta a bank, hogy jó, de van egy vállalkozása, abból is csurran-cseppen valami. Ma ezt már nem mondhatja. Nem azért, mert csúnya, gonosz, hanem azért, mert a törvény nem engedi. Nem fordítható a hivatalosan igazolt jövedelem 30 százalékánál több hiteltörlesztésre. Így fordulhat elő, hogy ha valaki a személyi kölcsönre, hitelkártyára és a folyószámla hitelre együtt 100-120 ezer forintot fizet havonta, akkor sem lesz például 30 ezerre hitelképes. Mert a nem ingatlan fedezetű hiteleknél nincs semmilyen törvényi megkötés (tehát annyit ad a bank, amennyit akar), míg az ingatlan fedezetű hiteleknél a szigorú szabályozás köti a bankok kezét. A többség tehát a jogszabályok szerint ma nem hitelképes, hiába váltana forinthitelre.

Mondjuk egy átgondolt, jó gazdaságpolitika mindenkinek segítene. Például javulna az árfolyam (ez jó lenne a devizahiteleseknek), és csökkennének a forint kamatok (ez pedig a forinthiteleseknek lenne jó). 

Több százezer tanácstalan devizahiteles keresi a megoldást a végtörlesztéshez. A bankoknak nem érdeke, hogy az ügyfél 180 forintos svájci frankon kifizesse a tartozását, hiszen nagy a bukta rajta. (Ma 246 forint a svájci frank.) Igaz, a törvény kötelezi őket, de a többség úgysem tud előrántani több milliót a zsebéből, így marad a kiváltó forinthitel.

A bankok egy része nem túl kedvező feltételekkel kínálja a végtörlesztéshez a hiteleit, esetleg a saját, számára legjobb ügyfélkörének ad csak kedvező kamatokat. De jó pár bank (CIB, Unicredit, K&H) még mindig nem ad semmiféle kölcsönt a hitelkiváltáshoz az ügyfeleinek. Ráadásul az emberek más banknál is nehezen találhatnak hitelt, ami esetleg kedvező lenne, hiszen ezeket nem reklámozzák. Maradnak a valós és álügynökök.

A törvény tiltja, hogy közvetítők vegyenek részt a végtörlesztésben, így a hitelközvetítőknek csak egyéb trükkök alkalmazásával éri meg a kölcsönök ajánlgatása. Segít a hitel kiválasztásában, ezért nem kap jutalékot, de más termék, például egy biztosítás hozzákapcsolásáért már igen. Így meg tudja keresni azt, amit elveszít a hitelközvetítési jutalékon.

De itt vannak az álügynökök is. Rendszeresen megjelennek a segítségre szorulók háza táján és adósságrendezést vállalnak nem kis összegért. A végén nem csak a hitelt nem kapja meg, aki igénybe veszi őket, de lecsúszik a végtörlesztés határidejéről, és a pénztárcája is könnyebb lesz.

Sokat segítene, ha végre nálunk is elterjedne a független pénzügyi tanácsadás, amikor az ügyfél fizet a tanácsadónak, aki az ügyfél érdekei szerint ad tanácsot, és választja ki a megfelelő kölcsönt. Ha kell, el is intézi helyette a hitelt, persze pénzért. Ahogy most a hitelközvetítő is teszi. Csakhogy a közvetítő ma a banktól kap pénzt, amit az az ügyféltől beszedett pénzből fizet. Így függetlennek nem nevezhető a tanácsa.

Csak speciális forinthitellel lehet kiváltani a devizakölcsönt, a normál lakáshiteleket erre nem lehet használni. Ezek azonban drágák, így egyelőre nem sokan kérik. Eddig a többség saját zsebből fizetett.

Ahogy várható volt, akinek van pénze, az már rohant is végtörleszteni. A CIB-nél a végtörlesztési igényt beadók 93 százaléka, az Ersténél 85 százaléka zsebből fizette ki a hitelét.

Az eddigi tendenciákon jól látszik, amit az egész végtörlesztéses műsor legelején is lehetett tudni: a jómódúaknak kedvezett a kormány. Akik ugyanis nem tudják előrántani zsebükből a milliókat, azok hitelfelvételre kényszerülnek. Csakhogy a forintkölcsönök közül egyedül a lakáshitelek versenyképesek a devizahitelekkel. Ezeket pedig nem lehet végtörlesztésre használni.

Speciális kölcsönök használhatóak csak hitelkiváltásra, ezek pedig drágábbak a devizahitelnél. Ráadásul a forinthitelek esetében ugyan megszabadul az ember az árfolyamkockázattól, de a kamatemelés réme állandóan ott lebeg majd a feje felett. Márpedig jegybanki kamatemelés bármelyik pillanatban bekövetkezhet.

Van egy-két bank, amelyik segíti a saját ügyfeleit viszonylag elviselhető forinthitellel (pl. Erste, BB), de egyelőre a többség nem nagyon igyekszik segíteni a végtörleszteni akarók, de készpénzzel nem rendelkezők problémáján. Lássuk be, nem is érdekük, hogy a számukra veszteséget termelő üzlet létrejöjjön.

A jónak mondható kondíciókkal is csak saját, „jó adósaikat” kínálják meg, nem akarják lenyúlni a többi, versenytárs bank devizahiteleseit. Már csak azért sem, nehogy a másik az ő jó adósainak nyújtson segítő kezet.

A végtörleszteni hitelből akarók tehát vagy a saját bankjuknál találhatnak kiváltó kölcsönre, vagy ha bankjuk nem ad ilyen kölcsönt, akkor egy-két takaréknál próbálkozhatnak. Ebből egyelőre nem lesz tömeges kiváltás, ezért töpreng a kormány is azon, hogy mi a fenét kezdjen a dologgal.

Már csak arra vagyok kíváncsi, hogy az a bank (pl. CIB, K&H), amelyik egyáltalán nem ad forinthitelt a végtörlesztéshez, az mit is gondol. Hiszen ha saját, jó ügyfeleiknek sem akarnak kedvezni, azok előbb-utóbb elszivárognak.

Sok olvasói levelet kaptunk az „Így húz le a bank” ( http://azenpenzem.postr.hu/post-004 ) című posztunkkal kapcsolatban. A történetekből az derült ki, hogy jó néhányan lehetnek, akiknek szintén egyoldalúan, szándékuk ellenére emelte meg a bankjuk hitelkeretüket.

Néhány ízelítő:

„Bementünk a bankba és közöltük, hogy 100 000 forintra szeretnénk csökkenteni az összeget. Az ügyintézőt kb. fél óráig győzködtük, hogy „köszönjük, de nem kérjük”. Nem akarták elhinni... Majd egy órás ügyintézés következett, és kaptunk vagy 50 oldalnyi tájékoztatót arról, hogy milyen veszélyekkel jár az eladósodás...”

„A kártyánk 300 ezres keretét emelték föl folyamatosan - kérés nélkül, végül már egymillióra. Mi vagyunk a hibásak, miért nem mentünk be szólni, hogy nem kell. Megjegyzem azért, mert nem értünk rá a bankba menni sorban állni - interneten ügyintézek. De végre bejutottam. Majd’ negyedóra után már elég indulatosan próbáltam kérni, hogy vegyék vissza a keretet. Ja, de csak a legutóbbit, azaz egyszázezer forintot lehet – állították. Meg: nem engedi a rendszer... Megkérdeztem, kinek kell levelet írni ez ügyben, megírtam, beadtam... Nem igazán akarta az ügyintéző aláírni, hogy átvette - merthogy minek - de azért megtette. Ennek egy hónapja. Azóta várjuk a választ...”

„Én csütörtökön mentem be az egyik fiókba forintosítani a deviza szabadfelhasználású hitelemet. Gondoltam, mivel eddig rendesen fizettem még a megemelt törlesztőrészleteket is, nem lehet akadálya az átváltásnak. De nem így történt. Az én hitelem összege nem egy egetverő, 2 millió forint lakás- és 800 ezer személyi kölcsön, melynek együttes törlesztője 60 ezer forint. Gondoltam, egybe váltom, és akkor kb. 30–34 ezer lesz a havi kiadásom. De a bank szerint bár 60 ezret tudok fizetni 30 ezret nem, mert nem elég a jövedelmem. Mellesleg, még a nyáron kifizettem a hitelkártya-tartozásom, ami kb. 70 ezer forint volt, az akkori hitelkeretem 340 ezer. Amint kifizettem, jött a levél a banktól: örömmel látjuk, használja kártyáját. És felemelték 600 ezer forintra a keretet. Ennek a meglevő hiteleim mellé plusz 30 ezer forint lenne a minimum fizetendő összege. Így már havi 90 ezer forintot kellene fizetnem. De mindez még nem minden: van A-hitel keretem is, melynek összege 310 ezer. Ezt is felemelték 498 ezer forintra. A lényeg: kb. 100-110 ezret szerintük tudnék fizetni, de 30 ezret nem.”

A problémával megkerestük a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét. „A PSZÁF aggályosnak tartja a hitelkeret egyoldalú emelését” - válaszolt a felügyelet a www.azenpenzem.hu – nak. Felmerül ugyanis, hogy ezzel a módszerrel próbálják rábírni az ügyfeleket a nagyobb hitelkeret felhasználásra.  

Érdemes tehát a konkrét történetekkel a felügyelethez fordulni. Ha kiderül, hogy a bankok nem csak egy-egy ügyféllel teszik meg a kérés nélküli hitelkeret-emelést – számunkra kiderült, hogy nem -, hanem tömegesen élnek ezzel a módszerrel, akkor egy nagyobb büntetés is kinéz nekik. (És persze akkor meg is tiltja nekik a felügyelet, hogy ezt a módszert alkalmazzák.)

(Bankneveket azért nem írtunk, mert nem egyre jellemző ez a történet, többen játsszák el az ügyfeleikkel ugyanezt.)