AZ ÉN PÉNZEM

Nem vagyunk hülyék! Nem csak a magam nevében beszélek (hisz nagyképűen mondhatnám, hogy én szakértő vagyok a pénzügyekben), de a pénzügyi ismeretek terén folyamatosan lesajnált lakosság nevében is.

 Október 30-a a Takarékossági Világnap, így a napokban egyik konferencia a másik után próbálja az öngondoskodásra felhívni a figyelmet. A konklúzió, mint már évek óta állandóan az, hogy pocsék a lakosság pénzügyi kultúrája, oktatni kéne már a pénzügyeket. (Erre most van egy kis remény, majd meglátjuk, tényleg elindul-e a tanítása az iskolákban.)

 Tény, hogy ismeretek nélkül nehéz pénzügyileg tudatosan viselkedni, de ha az emberek nem takarítanak meg nyugdíjas napjaikra, az leginkább nem a pénzügyi tudatlanságnak, hanem a gazdasági helyzetnek köszönhető, amire a politikai még jó nagy lapáttal rá is tett.  Az OTP Öngondoskodási Indexének felméréséből kiderült, hogy nem csak a magánnyugdíjpénztárakból származó reálhozam nagy részét élték fel az emberek, de eddigi megtakarításaik is szépen fogyogatnak.

 Kedves bankosok, hölgyeim és uraim! Az embereknek nincs pénzük. Inkább esznek ma, mint hogy a pénzt eltegyék, hogy 20-30-40 év múlva is enni tudjanak. Ez teljesen ésszerű viselkedés. Ugyanakkor az öngondoskodás egyre inkább más formákat kezd ölteni: felértékelődik a családok szerepe, egymás segítése, és az egészség fontossága. Hiszen aki beteg, nem tud dolgozni és pénzt keresni.

 Sokan bizalmatlanok is a pénzügyi intézmények iránt. Én most nem lovagolnám meg a kormány bankellenes retorikáját, szerintem az alapvetően baromság. De tényleg nagyon sok hibát követtek el a bankok, biztosítók, amiről nem beszélnek. Inkább úgy csinálnak, mintha meg se történt volna. Erre bíztatják őket a kommunikátorok is a saját konferenciájukon.

Pedig igenis van felelősségük. Tegye fel a kezét, aki nem bukott olyan befektetésen, amit bank, biztosító ajánlott!

 Itt vannak mindjárt a befektetési alapok. Ezeknek jelentős részét (az ingatlan-, a fantasztikus ázsiai alapokat) bankfiókban sózták az ügyfelekre. Akik szépen nézhették, hogy olvad el a pénzük. Persze kissé cinikusan azt is mondhatnám: na ugye! Most aztán kaptak egy kis pénzügyi kultúrát! Megtanulták a leckét!

 Persze, sokat tettek a kormányok is a pénzügyi kultúra terjesztéséért. Még nincs egy éve, hogy a Fidesz-kormány magáévá tette 3 millió ember 3 ezermilliárd forintos magánnyugdíjpénztári pénzét. A pénztárak nagyrészt kussoltak, mert igenis vaj volt a fejükön. Amíg nem volt költségkorlát, annyit számoltak fel, amennyit nem szégyelltek. (És nem nagyon szégyenkeztek.) Saját pénzként kezelték a nyugdíjvagyonunkat, saját céljaiknak megfelelően. És majdnem a sajátjuk is lett a sok nyugdíjpénztár, hiszen a szocikormány nekik akarta adni még 2009. végén egy törvénymódosítással. (Ezt akkor a köztársasági elnök vétózta meg.)

 Hamecz István, az OTP Alapkezelő vezérigazgatója egy tegnapi konferencián azt ecsetelte, hogy micsoda ostobaság, hogy az emberek döntően készpénzben tartják a vagyonukat. Noha előtte minden előadó azt bizonygatta, hogy az öngondoskodást elég havi kis összegekkel is elkezdeni, (csak kezdjük már el!), addig a vezérigazgató szerint, aki csak kápéban tartja a pénzét, az ne is tegyen félre. Szerinte egyébként a megtakarítás netovábbja a sok-sok részvény, abba kellene fektetni. (És nyilván OTP alapokba.)

 Kérem szépen! Biztos, hogy hülye a lakosság, amikor készpénzben tartja vagyonkáját? És nem tolja unit-linked alapokba vagy más nagyszerű banki termékekbe, amelyeken a pénzügyi intézmények jó sokat tudnának keresni, ő viszont sokat bukna? Arról nem is beszélve, hogy egy bankbetétet legalább biztosít az OBA, ezeket pedig egyáltalán nem. Márpedig a mostani válságos időkben ez nem elhanyagolható szempont.

Kezdek belefáradni a sok-sok forradalmi újításba, úttörő szolgáltatásba, amelyek megváltják pocsékul működő világunkat. Valahogy mi, a bamba, ellustult, újdonságra nem fogékony emberek egyszerűen nem kérünk belőlük, pedig a szolgáltatók tudják, mi lenne jó nekünk. Bár szerintem inkább nekik.

Most éppen összeházasították az okostelefont a bankkártyával, és bíznak benne, hogy a frigyből születő megoldással fogunk fizetni, ráadásul még a sárga csekkeknek is befellegzett. (Vagy majd befellegzik, mert ehhez a szolgáltatóknak is csatlakozniuk kellene.)

Csakhogy az emberek kártyával sem nagyon szeretnek fizetni, ráadásul az internetes vásárlók többsége is inkább készpénzzel fizet. Így nehezen tudom elképzelni, amint a postán sorbanálló Mari nénik majd okostelefonon ütögetik a kódokat, és azzal egyenlítik ki a számlákat.   

Nem vagyok az újítások ellen. Az rendben van, ha csökkentjük a készpénzes fizetést az alternatív megoldásokkal, hiszen a kápé rendszerszinten is nagyon sokba kerül. De egy kicsit maradhatnánk a realitás talaján, vagy legalábbis nem kellene előre ünnepelni olyan szolgáltatást, amiből az eddigi tapasztalatok alapján nagyon kevesen kérnek.

Eddig is fizethettünk mobillal (például menetjegy, parkolási díj, belépők, előfizetések), de túl nagy forgalmat nem bonyolíthattunk, ugyanis hétpecsétes titokként őrzik az erről szóló adatokat.  Az MNB 2010-es tanulmánya szerint, amikor mobiltelefonnal fizetünk, akkor döntően a telefonhoz köthető szolgáltatásokra költünk (csengőhang, stb). Csak iciri-piciri rész a valódi vásárlás: a teljes mobilos fizetés 4 százaléka valamilyen szolgáltatás kifizetése, és csak 2 százaléka áruvásárlás. Tény, hogy ezek 2008-as adatok, azóta „fejlődhettünk”.

A tanulmány azonban nem régi, hanem tavalyi, megállapításai ma is érvényesek.

„Az innovatív fizetési megoldások terjedésének a jelenben sem, de 30 évvel

ezelőtt sem elsősorban technikai, technológiai korlátai voltak.”

„A globális tendenciákat elemezve elmondható, hogy a világon sehol nem jellemző egyelőre az innovatívként jellemzett fizetési megoldások tömeges elterjedése… Az újítások tömeges elterjedését sokkal inkább a valós fogyasztói kereslet hiánya, valamint a szolgáltatók közötti életképes együttműködés hiánya gátolta hazánkban és globálisan is.

Egyelőre tehát sem a fogyasztók, sem a szolgáltatók nem kérnek belőlük.

Csak speciális forinthitellel lehet kiváltani a devizakölcsönt, a normál lakáshiteleket erre nem lehet használni. Ezek azonban drágák, így egyelőre nem sokan kérik. Eddig a többség saját zsebből fizetett.

Ahogy várható volt, akinek van pénze, az már rohant is végtörleszteni. A CIB-nél a végtörlesztési igényt beadók 93 százaléka, az Ersténél 85 százaléka zsebből fizette ki a hitelét.

Az eddigi tendenciákon jól látszik, amit az egész végtörlesztéses műsor legelején is lehetett tudni: a jómódúaknak kedvezett a kormány. Akik ugyanis nem tudják előrántani zsebükből a milliókat, azok hitelfelvételre kényszerülnek. Csakhogy a forintkölcsönök közül egyedül a lakáshitelek versenyképesek a devizahitelekkel. Ezeket pedig nem lehet végtörlesztésre használni.

Speciális kölcsönök használhatóak csak hitelkiváltásra, ezek pedig drágábbak a devizahitelnél. Ráadásul a forinthitelek esetében ugyan megszabadul az ember az árfolyamkockázattól, de a kamatemelés réme állandóan ott lebeg majd a feje felett. Márpedig jegybanki kamatemelés bármelyik pillanatban bekövetkezhet.

Van egy-két bank, amelyik segíti a saját ügyfeleit viszonylag elviselhető forinthitellel (pl. Erste, BB), de egyelőre a többség nem nagyon igyekszik segíteni a végtörleszteni akarók, de készpénzzel nem rendelkezők problémáján. Lássuk be, nem is érdekük, hogy a számukra veszteséget termelő üzlet létrejöjjön.

A jónak mondható kondíciókkal is csak saját, „jó adósaikat” kínálják meg, nem akarják lenyúlni a többi, versenytárs bank devizahiteleseit. Már csak azért sem, nehogy a másik az ő jó adósainak nyújtson segítő kezet.

A végtörleszteni hitelből akarók tehát vagy a saját bankjuknál találhatnak kiváltó kölcsönre, vagy ha bankjuk nem ad ilyen kölcsönt, akkor egy-két takaréknál próbálkozhatnak. Ebből egyelőre nem lesz tömeges kiváltás, ezért töpreng a kormány is azon, hogy mi a fenét kezdjen a dologgal.

Már csak arra vagyok kíváncsi, hogy az a bank (pl. CIB, K&H), amelyik egyáltalán nem ad forinthitelt a végtörlesztéshez, az mit is gondol. Hiszen ha saját, jó ügyfeleiknek sem akarnak kedvezni, azok előbb-utóbb elszivárognak.

Először azt gondoltam, csak olvasószemüvegre lenne szükségem, de aztán rájöttem, hogy a nagyító is kevés. Ugyanis a legtöbb banknál nincs mit nézi. Vagy ha van is, akkor annyira kevés, hogy nem érdemes vele számolni.  

A folyószámlára adott kamatokról beszélek. Igaz, hogy régen sem erőltették meg magukat a bankok, de egészen elképesztőnek tartom, hogy néhánynak van képe 0, azaz nulla százalék kamatot adni az ott parkoló pénzünkre.

Csodák nincsenek, a pénzügyek terén pedig biztosan nem. Miközben nulla forintos számlacsomagot hirdet a Citibank, nulla a kamat is, amit a folyószámlán tartott pénzünkre kapunk. (Tényleg teljesen nulla számlacsomag!) Tehát van, amin behozza az általa nyújtott kedvezményt. A Budapest számlák is ennyit „fialnak”, de a Raiffeisen sem erőlteti éppen meg magát.

Érdemes tehát számolnunk. Évente sok tízezer forint lehet a különbség az egyes bankszámlák költségei között, de ezt a pénzt be is hozhatja, vagy éppenséggel még meg is dobatja a kamat,

amit az egyiken megkapunk, a másikon pedig nem.

A bankok a lustaságunkban bíznak. Ezért nulla vagy nulla közeli kamatot adó számlákon nem szabad pénzt parkoltatni. Persze attól függ, mekkora az átlagos egyenlegünk, de többszázezer forintnál vagy keressünk házon belül egy másik számlát, vagy a banki költségeket ennek függvényében hasonlítsuk össze és váltsunk, ha máshol jobb.

Messze veri a befektetéssel kombinált életbiztosításokat a Start-számla Babakötvényestül. Sokkal jobb megoldás a biztosításnál, ha valaki a gyerekéről szeretne gondoskodni. Igaz, az újszülöttek szüleit nem szállják meg „Start-számla ügynökök”.

Sokan legyintenek a Babakötvényre és a Start-számlára. Pedig meglepő módon jó megoldás lehet, ha a gyerek jövőjéről akarunk gondoskodni. Az életbiztosítást áruló ügynökök gyakran szállják meg a kisgyerekes szülőket, és - jól kihasználva a szülők gondoskodási ösztönét – olyan életbiztosításokat sóznak rájuk, ami a végén csak ráfizetés.

Miközben egy kockázati életbiztosítás (ami halál esetén fizet a családnak) nagyon fontos lehet, azonban nem unit-linked biztosítás keretében kellene gyűjtögetnünk a gyerek jövőjére.

Valós segítséget jelenthet a gyerek tandíjához, életkezdéséhez, ha Start-számlán takarékoskodunk, kihasználva az állami támogatást. A bankoknál, takarékszövetkezeteknél nyitható számlát szinte mindenhol díjmentesen vezetik, vagy nagyon alacsony költséget számítanak csak fel. Ugyanakkor a kamata kedvező, de persze itt is igaz: nem mindegy, hova megyünk. Érdemes körülnézni a piacon.

A legjobb éves kamatajánlatok 6, 7 és 9 százalék. Már csak azért sem mindegy, hogy hol nyitunk számlát (ami egyébként átvihető máshova, ha romlanának a kondíciók), mert ha az állami támogatást teljesen kihasználja valaki, és havi 5 ezer forintot fizet, akkor a gyerek 18 éves korára csaknem 3 millió forint gyűlhet össze a számlán, ha a legjobb ajánlattal számolunk. A középmezőnybe tartozó kamatokkal számolva pedig 2,4 millió forint. (A legócskább ajánlatokkal most nem foglalkozunk.)

A számlára nem lehet évi 120 ezer forintnál többet befizetni, de aki ezt a havi 10 ezret félreteszi a gyerekének, 5,4 millió forintot spórolhat össze, a legjobb kondíciók esetében.

És még valami: a 2006-ban és az azóta született gyerekek részére bármikor megnyitható a számla.

TOP ajánlatok:

További ajánlatok itt.