AZ ÉN PÉNZEM

Magunk között azon poénkodunk, hogy mi vagyunk az állatorvosi lovak. Pénzügyekkel foglalkozóként minden előfordul velünk, ami visszásság ezen a területen csak elképzelhető. Én például jókora összeget buktam, mert az alkusz éves casco díjfizetésre beszélt rá. Arról viszont nem ejtett szót, hogy kötés után ő már nem foglakozik velem, minden meccset közvetlenül a biztosítóval kell lejátszanom. A következő díjfizetésről nem jött semmi, pechemre pedig éppen akkor törték fel brutálisan (a műszerfalat totálisan szétverve) az autómat. Hívtam az alkuszt, mosta kezét, a biztosító közölte: két napja (!) nincs nála szerződésem. Drágán, de megtanultam, jobb egyenesen a biztosítóval kapcsolatban állni.

Kétségtelen, hogy az online alkuszok szolgáltatnak (jött például sms, sőt fel is hívtak, hogy az ellopott autómnál eljött a biztosítóváltás ideje – hogy ennek mennyire örültem, ítélje ki-ki meg maga). A szerződések nézegethetők – lehet harcolni, hogy ez már régen megszűnt, amaz miért nem a valóság szerinti állapotot tükröz. Persze elképzelhető, hogy mindez csak azért van, mert én vagyok az az említett paci (nehéz a sorsa szegénynek).

Mindenesetre most mi megpróbálunk függetlenül kalkulálni, és közvetlenül megkeresni a legjobbnak talált biztosítót. De kötni nem kötünk! Azt mindenki tegye meg maga. 

Kizárták az ügynököket a végtörlesztési mókából. Pedig akár sokszázezer ügyfél is dönthet úgy, hogy forinthitelre váltja át mostani devizahitelét, ami jó kis jutalékot hozhatna nekik. A jutalék így elmarad, amit – a közvetítők érvelése szerint - egyébként is a bank fizet.

Csakhogy vigyázzunk ezzel az érveléssel. Komolyan gondolja bárki is, hogy nem az fizeti az ügynök árát, aki megveszi a terméket, legyen az hitel, biztosítás vagy bármi más? Persze igaz, hogy a bank/biztosító/eladó cég adja oda a jutalékot, tehát magát a cselekvést valóban az eladó hajtja végre (nyelvtanilag helyes az érvelés.)

De a termék árában benne van a jutalék is! Vagyis én, mint fogyasztó fizetem azt. A jutalékkal együtt kerül annyiba, amennyibe. És még csak nem is az én érdekeimet képviselik ebből a pénzből.

Rengeteg rémtörténet kering a piacon azokról a hitelközvetítőkről, akik olyan kölcsönt sóztak az ügyfélre, amellyel sokan jól jártak. Csak épp a hitelfelvevő nem.

Zokogni tehát egyelőre nem kell amiatt, hogy közvetítők nem vehetnek részt ebben a mostani buliban.

Ugyanakkor jó lenne, ha tanácsadókhoz fordulhatnának az emberek. A közvetítők egy része valóban alkalmas lenne erre a feladatra. Bár egyelőre ember legyen a talpán, aki el tud igazodni a bankok hitelkiváltó ajánlatai között. (Időnként úgy tűnik, hogy ők maguk sem döntötték még el, mit is csináljanak.)

Érdemes lehet várni egy kicsit, hogy tisztuljon a kép. Jöhetnek még újabb ajánlatok is. Mi magunk pedig tájékozódjunk minél több helyen. 

Közvetítőt ne keressünk, sőt hajtsuk el, ha jön, mert a törvény nem engedi, hogy a buliban részt vegyenek. 

Sokan azért vettek fel devizahitelt, hogy azzal takarózzanak az adóhatóság előtt. (Persze nem ez a jellemző a többszázezer devizahiteles döntő többségére.) Így ha jött egy ellenőrzés, nyugodtan mondhatták: a palota hitelből épült, nem az eltitkolt jövedelemből.

Most nagy dilemma előtt állnak: végtörleszteni, vagy nem végtörleszteni. Kifizetnék ugyanis zsebből a mára megdrágult kölcsönt, zsebre is vágnák az állami ajándékot, amit a végtörlesztés kedvező árfolyamán érnek el. De mi lesz, ha jön a NAV, alias APEH, vagy akárhogyishívják adóhatóság.

Bizony jöhet, ahogy ezt online lapunknak le is szögezték.

Ettől persze most megrettenhet az a többszázezer devizahiteles is, akinek valóban nincs pénze, és úgy próbálja meg összeszedni a teljes rokonságtól azt a pár milliócskát, amivel szabadulhat a kölcsöntől. Akkor most őket is vizsgálgatják majd? Hogy bizonyítják, hogy honnan jött a pénz? Írassanak papírt a rokonokkal, hogy tőlük kaptak kölcsön? És vajon a kisvállalkozó nagybácsi biztos szeretne egy olyan papírt adni, amiben az áll, hogy ő adott kicsi unokahúgának 3 milliót? (És ezzel ő vonná magára az adóhatóság figyelmét.)

Rettegni azonban nem kell. A NAV a vagyonosodási vizsgálat keretében a nagyhalakra vadászik – legalábbis nekünk ezt mondták. Önmagában a végtörlesztéseket nem fogják vizsgálni. És persze kapacitásuk sincs arra, hogy mindenkit megnézzenek. Valószínűleg akkor bukkannak fel, ha valami más miatt is felhívtuk magunkra a figyelmet. (Vagy valaki más hívta fel a figyelmüket.) Persze akkor rákérdezhetnek még akár 1 milliócska végtörlesztés eredetére is. Mindenesetre nem árt jóban lenni a szomszédokkal… 

Végtörlesztés ügyben teljes a káosz a piacon. Naponta újabb és újabb hitelek jelennek, amelyeket fel lehet használni a végtörlesztéshez. 

Akinek van lakástakarékpénztári szerződése, azzal is próbálkozhat, hogy a szerződéses összeggel végtörleszt. Kaptunk olyan olvasói levelet, amely arról számol be, hogy a bank és a lakástakarékpénztár ide-oda küldözgeti az ügyfelet, immár egy hete.

Olyan igazolást kér a lakástakarék a banktól, amelyet az csak akkor ad ki, ha már kifizette az ügyfél a hitelt. De ha egyszer a lakástakarékkal fizetne (amihez kell az igazolás), akkor hogyan szerezze meg az igazolást? 22-es csapdája.

Talán a napokban kicsit tisztul majd a helyzet. Tegyük hozzá: senkinek nem volt ideje egy most megalkotott törvényre felkészülni. Sem az ügyfeleknek, sem a bankoknak. Kitalálni egy-egy új hitelterméket, a végtörlesztésre felkészíteni a munkatársakat, és bírni a rohamot….

Nem irigylem a banki ügyfélszolgálaton és a háttérben dolgozó bankosokat..

De a devizahiteleseket sem. Magukra vannak hagyva, tanácstalanok. A családi vagyonkát gyűjti össze mindenki, hogy abból fizesse ki a másfél-kétszeresére növekedett havi részletfizetésű kölcsönét.

Mi lesz, ha mindenüket a hitel visszafizetésére fordítják? Mi lesz a családokkal megtakarítások, vésztartalékok nélkül? Valaki a nyugdíjra félretett pénzét, valaki a gyerek lakására szánt összeget, valaki a betegség, munkanélküliség esetére kuporgatott pénzét adja most oda cserébe azért, hogy szabaduljon egy rémálomtól.

És mi lesz az országgal, ha többszázezer ember megtakarítása egyik napról a másikra eltűnik a rendszerből. Sok jóra nem számíthatunk, ugyanis nem lesz miből hitelezni. Ha nincs hitel, leáll a gazdaság. Ez már csak így működik…

Óráról órára nő a takarékok száma, akik sorra rukkolnak elő a devizás ingatlanhitelek végtörlesztéséhez felhasználható kölcsönökkel. Ezek teljes hiteldíj mutatója (thm) 10-11 százalék körül alakul.

Tény, hogy kisebb lesz a havi törlesztőrészlete annak, aki ezen az áron egyszerűen lecseréli a jelenlegi devizahitelét. De ez nem annak köszönhető, hogy olyan bombázóak lennének a forinthitelek. Hiszen az áruk magasabb, mint a most végtörlesztésre váró devizahiteleké.

Azért lesz kisebb a havi részlet, mert forintban számolva nem ugyanakkora tartozásra kell fizetnie.

Például ha valakinek – aki svájci frankos hitelt vett fel - a tegnapi 245 forintos svájci frank árfolyamon 23 millió forint volt a tartozása, a 180 forintos végtörlesztésnek köszönhetően csak 16,5 millió forintot kell kifizetnie. Ha pedig nincs készpénze, akkor csak ennyi kölcsönt kell felvennie.

Ez persze első ránézésre jónak tűnik annak, aki visszafizetné a hitelt, de végső soron mégsem fog jól járni... 

A takarékok pénzpiaci kamathoz kötik a hitelek árát. Ez örvendetes, hiszen ettől kezdve nem hasraütésszerűen változik majd a hitel ára. Csakhogy többségében ezek a kamatok – a kondíciók szerint - túlságosan gyakran, akár 1-3 havonta módosulhatnak.   

Elnézve az ország gazdasági helyzetét, a külföld véleményét (most a gazdaságról alkotott véleményre gondolunk, amin jelentősen ront az egész végtörlesztéses történet) és a forint árfolyamának alakulását, jó kis kamatemelés néz ki.

Márpedig akkor nagyon gyorsan drágulhatnak majd ezek a hitelek.