AZ ÉN PÉNZEM

Méregdrágák lettek a lakáshitelek. A bankok kínálatából egyértelműen kiderül, alig akar valaki lakáskölcsönt adni.

Mindössze két bank akad a piacon (a K&H és az OTP), amelyik tárt karokkal várja az ügyfeleket, ha lakáskölcsönt szeretnének. Ugyanis csak ennél a két pénzintézetnél szerepel a kiemelt ajánlatok között ez a szolgáltatás. AZ AXA és a Citibank nem is tesz úgy, mintha a kérdéssel foglalkozni szeretne, egyszerűen nem lehet náluk ingatlanhitelhez jutni. (Inkább a rövid távú, fogyasztási kölcsönökre koncentrálnak.) A többieknél van lakáshitel, a kérdés csak az, hogy milyen áron.

Áprilistól – a jogszabályi előírásnak megfelelően – már minden lakáshitelt az irányadó kamathoz kell kötni. Ez a BUBOR (budapesti bankközi kamatláb) vagy a 3 illetve 5 éves állampapírpiaci hozam, amire rápakolják a felárat (plusz 2, 3, 4,...7 ..százalék). Ennek köszönhetően a valamivel több mint 10 százaléktól egészen 18 százalékos thm-ig (teljes hiteldíj mutató) találhatunk ajánlatokat. Az azért gyanítható, hogy a 17-18 százalékkal hitelező bank elrettentésnek szánja a kölcsön árát, ilyet nem nagyon szeretne nyújtani. De az is lehet a háttérben, hogy a nagyon rászorult ügyfelet jól lehúzza.

Az összehasonlítás egyre nehezebb, mert ugyanaz a bank többféle áron adja a kölcsönt attól függően, hogy az ügyfél fizetése oda érkezik-e, vagy más szerződése is van-e a bankcsoportnál. Ezek után ember legyen a talpán, aki kiigazodik. Az biztos, hogy a legolcsóbban azok jutnak lakáshitelhez, akik többszázezres nettó jövedelemmel rendelkeznek, pénzüket a hitelező bankhoz utalják és a kölcsönt nyújtó sok egyéb termékét is használják.

Néhány bank lakáshitel ajánlata:

Nem sokat fáradozott a kormány a bajba került adósok megmentéséről, hitelük forintra váltásáról szóló jogszabály megalkotásán. Egy módosító javaslatot betoldottak az árfolyamgátról szóló törvénybe, és tegnap már meg is szavazta a parlament. Csakhogy gyakorlatilag mindent a bankokra bíztak.

Legelőször is a legfontosabb tudnivalók a devizahitelek forintra váltásáról:

1. Annak a hitelét forintosítják, aki 2011. szeptember 30-án legalább 78 ezer forint megfizetésével már több mint 90 napja késett, és azóta is folyamatosan tartozik legalább ennyivel.
2. A hitel fedezeteként szereplő ingatlan (ingatlanok) összértéke 20 millió forint alatt marad. (Benne van a hitelszerződésben, hogy annak idején mennyire értékelték az ingatlant.)
3. Az adósnak igazolnia kell, hogy a késedelembe esés oka a fizetőképességében beállott jelentős romlás.

A menetrend: a bank levelet küld április 15-ig, az adósnak a programba május 15-ig kell bejelentkeznie. A hitelt augusztus végéig kell forintra váltania a banknak, a 2012. május 15. és június 15. közötti jegybanki középárfolyam átlagán. A tartozás negyedét elengedik. A többi forinthitelként fut tovább.

A törvényben nem bíbelődtek részletek kidolgozásával. Persze annak is örülni kell, hogy végre van valamilyen jogszabály, de innentől kezdve a bankok kezébe tették le több tízezer, megcsúszott devizahiteles sorsát. Ugyanis nem határozták meg, hogy mit jelent pontosan a „fizetőképességében beállott jelentős romlás”. A munkanélkülivé válás nyilván az, mint valószínűleg a fizetés csökkenése is. Bár szerintem önmagában romlást okoz az is, ha 155 forintos árfolyamról 250 forintra nő a svájci frank, miközben a kamat is emelkedik. Hiszen egy 5 millió forintos hitelből így lett 8 milliós tartozás és a 44 ezer forintos törlesztőrészletből 80 ezer forint. (Na, ezt nem mondta senki a hitelfelvevőnek, annak idején, az biztos!)

Azt is a bankokra bízta a kormány, hogy a forinthitel milyen kamatozású legyen. Így könnyen lehet, hogy még a hitel negyedének elengedése után sem csökken jelentősen az adós terhe. A mostani banki lakáshitelek ára (teljes hiteldíj mutató) 13-17 százalék között mozog. Így az előbbi példánál maradva: a mostani 8 milliós (hajdani 5 millió forintos) tartozás forintosítása és negyedének elengedése után 6 millió forintos hitel marad, ennek pedig 71 ezer forint a törlesztőrészlete 20 éves futamidő és 13,1 százalékos kamat esetén. Kérdés, hogy ezt hogyan fizeti majd az adós.

Se szocpolt, se támogatott hitelt nem adnak a bankok, ha nem emelhetik a kamatot. A törvény szerint ma körülbelül 5,5-7,5 százalék lenne a támogatott kölcsön kamata, de ők drágábban adnák.

A kormány és a bankok közötti iszapbirkózásban most éppen az utóbbiak kezdenek felülkerekedni. Igaz, hogy tavaly a kormány úgy lenyomta őket, fejüket sokáig az iszap alatt tarva (bankadó, végtörlesztés), hogy csaknem megfulladtak. Aztán nagy lassan rájött, hogy ha teljesen kinyírja őket, akkor ülhet egyedül a nagy magyar ugaron, mert pénz nélkül bizony semmi nem működik. Engedte, hogy levegőhöz jussanak, azok pedig úgy teleszívták magukat, hogy rögtön fordítanának a helyzeten.

Közölték ugyanis a kormánnyal, hogy papíron bizony bevezethet mindenféle otthonteremtési támogatást; adhat szocpolt és támogatott hitelt, ezt csak ők tudják továbbadni, nekik pedig nem kötelező ilyet nyújtani. És nem is fognak, hacsak nem adhatják drágábban a támogatott kölcsönt, mint a tavaly elfogadott törvényben áll.

Kamattámogatással adott lakáshitel új lakás építéséhez és vásárlásához adható, valamint használt lakás vásárlásához és lakás korszerűsítéséhez igényelhető. Ezen kívül – ez még az Európai Bizottság jóváhagyására vár - a késedelmes jelzáloghitellel vagy felmondott kölcsönnel terhelt lakóingatlan és a hátralékos hiteladós által kisebb lakás vásárlásához adható.

Jelenleg az ingatlanpiac romokban hever. Az 1930-as évek óta nem építettek Magyarországon ennyire kevés lakást egy év alatt, mint 2011-ben. A kilátások alapján idén padlózhat a lakásépítés. A tavalyi kb. 90 ezres ingatlaneladás mindössze a harmada a 2003-as csúcsnak. Ha megnézzük a lakáshitelek árát, akkor 11-15 százalékos kamattal és 12-18 százalékos teljes hiteldíj mutatóval (thm) találkozunk. Hát ki a fene fog felvenni ilyen drágán hitelt? Nagyjából senki. Mindenki abban reménykedett, hogy - a támogatott hitelnek és a szocpolnak köszönhetően - ha nem is fog megélénkülni a piac, de legalább nem zuhan tovább.

Támogatott kamatok

A törvény szerint a támogatott lakáshitel kamata nem lehet több, mint az éves, illetve az ötéves állampapírpiaci átlaghozam 3 százalékponttal növelt értéke. Ez mit is jelent?

Januárban a jogszabály szerint számított ötéves kamat 6,48 százalékos volt, erre jön a 3 százalékpont felár, tehát akkor 9,48 százalék lett volna a kamat. És ebből kapott volna az ügyfél még kedvezményt 5 éven át, igaz, évente csökkenő mértékben.

Csak sajnos – elsősorban a kormány fantasztikus, unortodox gazdaságpolitikájának köszönhetően - a kutya sem akar magyar állampapírt venni, az ötéves futamidejű állampapírokat januárban 11,2 százalékkal jegyezhették a bankok. Számításaim szerint ma a törvény szerint meghatározott hitelkamat – a támogatott hiteleknél – körülbelül 11-12 százalék körül alakulna. Ebből jönne le a támogatás az ügyfélnek. Így a támogatott hitel kamata az első évben kb. 5,5-7,7 százalék körül lenne, attól függően, hogy új vagy használt lakáshoz veszi valaki igénybe, és attól függően, hogy hány gyereke van. Ugye nem is lenne rossz?

Mennyit akarnak? 

De ennél többet akarnak a bankok. Azt szeretnék, ha nem 3, hanem 5 százalékpontot tehetnének rá a referenciahozamra. Ez pedig a mai számok alapján 13-14 százalékos lakáshitel kamatot jelentene, vagyis nagyjából annyit, mint amennyin a nem támogatott hiteleket is kínálják. Így nőne 7,5- 9,7 százalékra az a kamat, amit a jogosult ügyfelek fizetnének az első évben. Persze az évente csökkenő kamattámogatás miatt ez minden évben egyre több lenne. Az öt év elteltével pedig gyakorlatilag piaci kamatot fizetnének a „támogatott” (azaz az akkor már nem támogatott) ügyfelek.

Ha ezt nem engedi a kormány (értsd nem módosít ennek megfelelően jogszabályt), akkor egyszerűen nem adnak a bankok se szocpolt, se támogatott hitelt. Ugyanis az állam rajtuk keresztül nyújtja ezeket, és csak azokban a bankokban érhetők el, amelyek szerződnek az állammal. Ha pedig nem akarnak, nem szerződnek. Ez már most látszik a szocpolnál. Bár elvileg már igényelhető, valójában csak az OTP adja. Közben a duma az, hogy nincs rá igény. Hát, így is el lehet szabotálni valamit. Anélkül, hogy komolyabb összetűzésbe kerülnének a kormánnyal. Most tehát várhatunk, mi lesz az iszapbirkózás eredménye.

A kormány alighanem rájött arra, hogy a hiteleseket segítő kamattámogatás uniós jóváhagyása nem születik meg gyorsan (esetleg a tockosok osztásával óvatosabban kellett volna bánni). Ezért az erről hozott rendelkezéseket kettéválasztotta.

Sajnos abban a körben, ahol leginkább várják a segítséget (a késedelmes jelzáloghitellel vagy felmondott kölcsönnel rendelkezők, a kisebb lakásba költözést választó hátralékos adósok, illetve a devizahitelüket forintra váltani szándékozó, megcsúszott adósok) továbbra is csak akkor kaphatnak kamattámogatást, ha az Európai Bizottság hozzájárul.

A többieknek azonban már életbe lépett a lehetőség. A megkötések nem túlzóak, a támogatás mértéke pedig kifejezetten vonzó. Ráadásul, bár csökkenő mértékben, de öt évre szól, ami azért már valami. Csodálatos – mondhatnánk, de nem a mai Magyarországon lennénk, ha itt be is fejezhetnénk az írást.

Arra, hogy a támogatáshoz energiatanúsítvány kell (mint a szocpolnál), már legyintünk. Ügyes a magyar, majd megoldja! (Ami a költséget illeti: már jelent meg olyan akciós lakáshitel, amelynek keretében – bizonyos feltételekkel és persze korlátozott összegig – ennek díját átvállalja a bank.) Az pedig nem újdonság, hogy ezt ahhoz köti a bank, hogy nála vezessen számlát a hitelfelvevő.

A valódi gond az, hogy (szintén a szocpolhoz hasonlóan) a bankoknak szerződniük kell az állammal, hogy ügyfeleik igénybe vehessék a támogatást. A hitelintézetek pedig (mint az látszik a szocpolnál), nem igazán rohannak tömegével ezt a bizonyos megállapodást aláírni. Most éppen a végtörlesztés lecsengetésével, az árfolyamgát előkészítésével bíbelődnek. Azután jön majd a nyakukba az áprilistól kötelező referenciakamat alkalmazása és a kamatplafon.

A bankok lelkesedését (amit azért alapvetően meghatároz az is, hogy egyáltalán nem akarnak hitelezni) csökkentheti az is, hogy a szerződés feltételeként korlátozzák az alkalmazható kamatot. Feltétel ugyanis, hogy az alkalmazott kamat kamatperiódustól függően az éves, illetve az ötéves állampapírpiaci átlaghozam 3 százalékponttal növelt értéke lehet. A tegnapi adatok alapján így a rövidebb periódusnál 10,5 százalékos, a hosszabbnál pedig 11,62 százalékos kamat jön ki. Persze az előírás nem ennyire egyszerű, átlagot ír elő, így lehet majd számolgatni. Volt ugyanis magasabb is kamat (reméljük, ez még egyszer nem következik be, de sajna nem is zárható ki), ami felfelé viszi az átlagot. Békeidőkben egyébként ezek a szintek kifejezetten arra sarkallhatnák a hitelintézeteket, hogy rohanjanak szerződni.

Most azonban nincsenek békeidők. Már ami a pénzpiacokat illeti.

Az egyoldalú kamatemelések miatt 45 milliárd forinttal fizettünk többet a devizahitelek után. Egyre több pökhendi bank és biztosító nevét hozza nyilvánosságra a Pénzügyi Békéltető Testület, ami arra figyelmeztethet minket: velük ne szerződjünk!

Nem csak a forint gyengülése okozott nehézséget és döntötte be ezerszámra a devizahiteleket, hanem a bankok egyoldalú kamatemelése is jócskán hozzájárult az adósok rossz helyzetéhez. A szerződések annak idején tele voltak olyan kitételekkel, amelyek gyakorlatilag azt jelentették, hogy a bank akkor emel kamatot, amikor akar, és annyit, amennyit nem szégyell. Nem nagyon szégyellték magukat.

A jegybank becslése szerint a válság kitörése után a devizahiteleknél csak az egyoldalú - korábban az MNB által is kárhoztatott - kamatemelés 45 milliárd forinttal dobta meg az ügyfelek terheit. Az alábbi történet alapján némi fogalmat alkothatunk arról, milyen mértékben is léptek annak idején a bankok.

Az Aegon Hitel az egyik ügyfél svájci frank alapú kölcsönének kamatát 4,5 százalékról 8,2 százalékra emelte anélkül, hogy erről értesítette volna. Az adós (amikor végre megtudta) nem akart ebbe csak úgy belenyugodni. A hitelintézet szerint „adminisztrációs hiba” történt, a kamat ugyanis már korábban 6,7 százalékra nőtt, és az értesítőlevelekben volt tévesen feltüntetve alacsonyabb kamat és havi törlesztőrészlet. Mindez a Pénzügyi Békéltető Testület előtt derült ki. A PBT melegen ajánlotta az Aegonnak, hogy a kamatperiódus alatt, pláne a kamatperiódust követően ne változtasson visszamenőleg a kamaton. A hitelintézet nem érezte úgy, hogy meg kellene fogadnia a döntést. Ezért ültette most szégyenpadra a testület és hozta nyilvánosságra a nevét. A békéltetői határozatok ugyanis anonimok, ha a pénzügyi intézmény elfogadja a döntést.

Korábban az AXA Biztosító neve bukkant fel. A társaság ugyanis utasbiztosítási üzletszabályzatában kiköti: mielőtt ügyfelén életmentő beavatkozást hajtanának végre, tőle kell külön engedélyt kérni. Az elképesztő ezekben az esetekben az, hogy a „rajtakapott” pénzügyi intézmények pökhendien, csakazértis ragaszkodnak a korábbi buta döntéseikhez, amelyeket a PSZÁF mellett működő PBT is felháborítónak tart. Nem véletlenül teszik közzé a nevüket. Cél, hogy minél szélesebb kör ismerje meg, mire is számíthat, ha velük szerződik.

Eddig 45 ajánlás született, de ezeknek (a kettő kivételével) eleget tettek az elmarasztaltak. Még januárban tízmillió forintot hozott az egyik ügyfélnek a békéltetés. Árfolyamveszteség címén ugyanis 14 575 svájci frank megfizetését, és emellett a hitelkiváltás húzódása miatt 1,55 millió forintos kártérítést is megítéltek neki. A panaszosok végtörleszteni akartak, két bank pedig szabályosan pingpongozott velük (a pénz ide-oda utalása közben pedig a hektikusan mozgó árfolyamok alaposan megbolondították az összegeket). Az egyikkel már korábban egyezségre jutottak (onnan 5,4 millió forintot kaptak vissza). A másiknál viszont a testület ajánlására volt szükség. A pénzügyi szolgáltató, amelyik hét hónapon keresztül (persze mindenféle kamat megfizetése nélkül) tartotta magánál a másik bankhoz hitelkiváltás miatt utalandó összeget, végül meghajolt a testület ítélete előtt.